Mellékág létére viszont pontosan olyan eszköztárral operál, mint egy "tisztességes" folytatás, sőt, néhol olyan szinten beépül az előzőek mellé, hogy nem is értem, miért nem lett ez is "számozva".
Tisztában vagyok vele, az egész egy kicsit dumbnak tűnik. Egy démon miért kopogtat heteken keresztül, őrületbe kergetve a háznépét, hogy megkaparintsa, amiért jött? Mert pont az általa keltett negatív energia (=félelem és társai) az eszköze minderre, az meg nem jön csettintésre.
Ezúttal a második résztől állandó forgatókönyvíró, Christopher Landon rendezte is a filmet, és ez nagyon jót tett most a dolognak: ezúttal például sokkal többet megtudunk a baljós események hátteréről, mint eddig bármikor, és persze elkerülhetetlen, hogy a történet toldozgatása olykor kicsit esetlegesnek tűnjön, még mindig hihetetlenül ötletes és a fenébe is, logikus szálakkal sikerül feldobni ezt a sötét sztorit. Ezúttal a sorozat történetében soha nem látott speciális effektek és az előzményekre való hajmeresztő és működőképes visszautalások fogadnak, és noha eddig a harmadik rész végjátékát neveztem meg a legintenzívebbnek, most a The Marked Ones ezt toronymagasan felülírta, méghozzá egy olyan brutálisan trükkös és totálisan váratlan befejezéssel, hogy egészen biztos vagyok benne, a rajongók, köztük természetesen magam is, csak úgy ámulnak (én konkrétan már egy órája nem térek magamhoz). Be kell látnom, ez az eddigi legütősebb Paranormal Activity.