Szellemek márpedig nincsenek… Legalábbis ezt gondoltam az Odaát elso évad megtekintéséig. De itt vannak. Nem is kevés – és egyik sem túl barátságos..
Most, hogy befejeztem az elso évadot, két dolog, ami úgy elsore rögtön az eszembe jutott. Az egyik, hogy a kezdeti unalmam és unszimpátiám a végére teljesen elszállt a sorozattal kapcsolatban, a másik meg, hogy az alkotók elmehetnek a búsba, hogy úgy zárták le az évadot, ahogy.. Ráadásul most már jó pár év eltelt az elso évad megjelenése óta – és ki tudja, mennyit kell várni a másodikra.
Egy újabb remek kis sorozatot fedeztem fel az elmúlt napokban. Amivel ugyan nem vagyok maradéktalanul elégedett, de az összkép (különösen az évad második fele) alapján ott a helye a polcon, a majdan érkezo folyatásaival együtt. Amirol a bennfentesek állítják, hogy jobbak, mint ez. Érdekes, mert ez is elég lassan fejlodött idáig. Az elején nagyon zavart, hogy a két srác csak olvassa az újságot/internetet, talál valami gyanúsat, odamegy és megoldja a problémákat. Nekem ez így kevés volt: a kohézió nélküli történetvezetés inkább emlékeztetett egy Miami vice szintu sorozatra, ahol az egyes epizódok egy–egy rejtély történetét vezették le, mintsem egy magával ragadó, lebilincselo sztorira és cliffhangerekre épülo sorozatra. Tetszettek ugyan az egyes részek, a hangulat nagyon rendben volt, néhány epizód kenterbe veri a horrorfilmek nagy részét izgalomban és sejtelmességben, mégis valahogy untam már ezt a „keressük apát, de nem találjuk” dolgot… Nyolc epizód után eroltetett volt..
Aztán a Home után minden megváltozott (9.rész). Onnantól rántott a mélybe az egész, élveztem majd minden egyes percét. Végre láttam értelmet a rohangászásban, végre volt összeköto kapocs. Remek epizódokkal, egyre sötétebb és félelmetesebb kalandokkal. A kezdeti Ghostbusters feelingbol egy valódi rémtörténet kerekedik, s a fiúk is felnonek a feladatokhoz. Sebezhetobbek, hitelesebbek lettek – apropó sebezhetoség: azért az árnyékdémonok okozta sebek nyomait a következo epizódra meghagyhatták volna. Így picit olyan volt, mint Tom és Jerry: a következo vágóképnél mindenki sérülésmentesen fut tovább… :-))
A sorozat alaposan körbejárja az amerikai horror-folklór elemeit: Kampókéz, Bloody Mary, vámpírok, a madárijeszto, a szekrény és a szörny (itt már vártam, mikor jön elo Sully vagy Randall az ajtó mögül), stb… Ezek ugyan nekünk, európaiaknak vajmi keveset mondanak, de az USA városi legendáival együtt legalább mi is megismerhetjük kicsit ezeket a történeteket.
A két foszereplo remek: karakterük is jó, de ahogy megjelenítik, az végképp hiba nélküli. Jensen Acklesst nézve egy picit ráncoltam a homlokomat, hogy hol is láttam, de aztán beugrott a Véres Valentin – háát, a srác nem ment messze a gyökereitol, már ami a film stílusát illeti. A sötét világ mellé remek trükkök társulnak, a mellékszereplok is kitesznek magukért. Dögös csajok, dögös autó, no meg REMEK ZENE. Szerencse, hogy a fiúk és apjuk metál rajongó, mert rengeteget hozzátett nekem a hangulathoz a dögös rockzene is.
A DVD-t (gondolom sokakkal egyetemben) a legutóbbi napi akcióban csíptem meg, látatlanban nem mertem érte teljes árat adni. De most már tudom, hogy adhattam volna – mint ahogy majd a további évadokért fogok is. A gyujtoben lévo 3 db dupla slim nem igazán tetszik, majd orvosolom ezt a problémát, amúgy a kép és a hang rendben. Annak ellenére, hogy csak 2.0 angol van rajt, meglepoen jól szól, az erosíto teszi a dolgát, mikor kell, így elég kellemes térhangzás érheto el. Sajnos az extrákon nincs felirat, pedig elnéztem volna oket, kb egy órányi anyag.
Szerintem aki szereti a misztikumot, horrort, nyugodtam beruházhat rá. Csak nehogy Odaát maradjon.
Kosárba!
Szellemek márpedig vannak…