FILM (9/10): Egy kissé elfeledett klasszikus Az ördög szépsége, az ismert történet könnyed, romantikus, és meglehetősen szabad átdolgozása. Mephisto és Faust itt szinte már barátok, vidám szövetségesek, ugyanakkor egyfolytában próbálnak túljárni egymás eszén. Ez a játszma adja a film motorját, mely gunyoros szemléletével maga az emberi természet elé is görbe tükröt állít (egy fantasztikus jelenetben szó szerint), a mű korához képest ráadásul meglepően merészet. Teszi mindezt jó humorral, szellemes párbeszédek, szópárbajok garmadájával. A rendező kiváló mesélő, úgy szórakoztat, hogy közben el is gondolkoztat. A totális happy end ugyan picit erőltetett, de ehhez a feldolgozáshoz végülis jobban illett, mint a tragédia.
KIADÁS (4/10): A forgalmazóval eddig nem voltak túl jó tapasztalataim, de már csak a film kiadásáért jár nekik egy piros pont - mondjuk arra nem jöttem rá, hogy miért kellett átnevezni. A külalak megint olyan házibarkács jellegű. A kiadványt egy vörös feknivel sikerült beszereznem, de árulják anélkül is. A fekni legfőbb haszna, hogy eltakarja a szörnyű borítót, mely újabb szégyenteljes fejezetet nyit a photoshop kezdőknek történetében. Belülről már valamivel jobb a helyzet, a menü se annyira vészes. A kép az, ami megérdemli a dicséretet: szép tiszta, restaurációt sejtet. A magyar szinkron az eredeti 1972-es. Gérard Philipe hangja ezúttal is Tordy Géza, de olyan kiválóságok is megszólalnak, mint Benkő Gyula vagy Somogyvári Rudolf. A hangmérnöki munka sajnálatos módon csapnivaló, akadnak jelenetek, ahol a környezeti zajok teljesen megszűnnek, vagy legalábbis erősen hiányosak. Ennek ellenére öröm, hogy előásták ezt a változatot, a színészeink révén tényleg kincset érő darab.