Az első rész után nem gondoltam volna, hogy egy Bay-féle Transformersre valaha öt csillagot fogok adni. A bennem élő gyerek akkor szipogva jött ki a teremből, mert Bay "bácsi" ripityára taposta, megalázta az egyik kedvenc játékát, és a második résszel is csak annyira sikerült megnyugtatni és kiengesztelni, hogy a harmadiknak már örülni tudjon.
Itt nincs semmi pisáló robot, házfalra seggel felmászó galaktikus fővezér, lábszexelő kutybot, befüvezett szülők, Turturro idióta alsógatyában, Bandzsa&Csálé duó, álca-maca, brékelő autobot, bontógolyó-herék és hasonló marhaságok. Illetve vannak, ezeknél sokkal fogyaszthatóbb formában, negyedóra akció és tömény zúzás, vagy legalábbis történés után-közben kapnak tíz másodpercet, egy-két poént. A néző ilyenkor szusszan vagy nyel egyet, az arra fogékonyak nevetnek, a kevésbé fogékonyak kihajolnak egy üdítőért vagy egy ropiért, aztán máris kapják az újabb adag robotizált Bay-turmixot az arcukba. Szerintem ez az ideális keverési arány.
Mert nem érdekel, mit mondanak a jogászok, Bay részemről sosem birtokolta a Transformerseket, csak az emlékeim közül kölcsönkapta őket, mint a múlt játékfiguráit. Nem kellett, hogy Bay magvas gondolatokkal töltse meg a vásznat, hogy a színészek Oscar-várományos alakításokkal kidolgozott jellemű karaktereket formáljanak meg, vagy hogy az események mély lelki vívódásokat, fordulatos katarzisokat és detektívregényeket megszégyenítő logikát hordozzanak. Azt nekem megteszi/megtette száz más film. Azt vártam, sőt, elvártam, hogy Bay játsszon a játékaimmal, segítsen játszani, és keltse őket életre: üsse egymásnak a robotfigurákat, rombolja le az építőkocka-tornyokat, borítsa halomra a meccsbokszokat, mindehhez kreáljon olyan sztorit, amit gyerekként én is kitalálhattam vagy a reggeli rajzfilmben láthattam volna. Nem az zavar, ha egy rendező gyereknek néz, hanem ha hülyének. Most Bay "szépen", tisztelettel játszott, én pedig örültem ennek.
Ennek a játéknak az élményét csak fokozták a film egyéb elemei, főleg a színészek és a látvány. Utóbbiról nem kell sokat mondani, olyan nagy fejlődést nem láttam, azzal eddig sem volt bajom, már az előző részek animációja is álleejtős volt. Inkább az előbbi: Shia láthatóan hozzánőtt a szerephez, ami harmadszor végre nem a "lúzer középiskolás világmegmentő", hanem a "gyakorlott öntudatos világmegmentő", aki, ha kell, a hírszerzés főnökének is beszól, hogy húzz előlem, nyanya, nekem Optimusszal van beszédem. Így válik sokkal hitelesebbé, ahogy csak akadálypályának tekinti Chicago rommá dőlő épületeit, vagy ahogy nem vizeli össze magát, ahogy egy húszméteres robot fenyegetően fölé magasodik. A mellékszereplők kellemesen dolgoznak alá, legyen az a pót-meganfox szőke baba, Frances McDormand, John Malkovich vagy Patrick Dempsey (nála például külön tetszett, ahogy a megalomán playboyt hozza, és ezért meg még egy dologért ő kapta a legnagyobb pirospontot tőlem a történet szempontjából). Akit és akinek a szerepét még ki szeretném emelni, az Alan Tudyk, mint Dutch; na, így kell megcsinálni egy ötletes, bolondos, mégis elviselhető "goofy, idiot sidekick"-et, hogy az vicces, és ne kínosan szánalmas legyen.
A DVD-ről a maga idején. A borító viszont már most az egyik legemlékezetesebb darab számomra (részemről ez mindig is a "Transzvesztita Transformers kukoricákkal" c. kompozíció lesz:)).
Röviden: Küldetés teljesítve! Én EZT vártam Transformers-ügyben, még ha csak a harmadik részre kaptam is meg. Bay végre "komolyan" vette az átalakuló robotokat, amik gagyi, kretén gyerekjátékból mostanra igazi akciófigurák lettek.