Semmire. Alapvető különbség van a kettő között.
Szerintem nagyon kevés eszme van, amelyik eredendően rossz és pusztító, éppen ezért a legritkább esetben van értelme egy eszme felelősségéről beszélni. Különösen azért nem, mert az eszmék megfoghatatlanok, nincs kezük, lábuk, szájuk, és nincs lelkiismeretük sem. Nem fognak leülni egy sarokban elgondolkodni a saját felelősségükről a világ negatív folyamatainak alakulásában, és éppen ezért önmagukban megoldani sem fogják azokat. Az eszmék a velük találkozó emberekben öltenek testet, ők lesznek a kezük, a szájuk, és nekik kéne lelkiismeretüknek lenni, felismerni egy eszme korlátait és a saját vagy a mások életében bekövetkező hatásukat. Az embernek van tudata, amivel eszközt csinál egy eszméből, egy utat, ami mentén az életét éli.
A kérdésed így úgy fordítanám meg: a kés a hibás azért, mert ölnek vele?
Azzal, hogy egy eszmét nevezünk meg felelősnek, egy fikarcnyival sem kerültünk közelebb egy probléma megismeréséhez, a megoldásáról már nem is beszélve. Cserébe van maszatolás, van bűnbak, amit lehet utálni és megvetni, és fellélegezhetünk, hogy mi, emberek egyénileg és csoportosan is még mindig hótiszták vagyunk, ártatlanok a születésünk percétől a halálunk órájáig, mert az a kurva liberalizmus, az rohasztja a gyökerétől a rendszert, ugye?!
Csak ha olyan liberális "csökevényekre" tekintünk, mint a Wikipédia, abból is kiolvasható, hogy nem azért hozták létre, pattant ki emberek fejéből, hogy porig rombolják vele a világot, noha valóban egy világrend megdöntése volt az elsődleges célja. Egyszerűen olyan korábbi alapvető elveket tagadott meg, mint az uralkodók isteni felhatalmazása, az öröklött kiváltságok, államvallás és protekcionizmus, és különböző irányzatai is csak legfeljebb olyan dolgokban értenek egyet, mint a gondolkodás és szólás kiterjedt szabadságában, a jogállamban, a gondolatok szabad áramlásában, a magántulajdonban, a szabadpiacban, a kormányzat átláthatóságában, és - más ideológiákkal együtt - a szabad választásokban.
Ezek közül melyik az, amelyikből egyértelműen levezethetők számodra az Eden Lake-ben látott események?
Persze, igen, alapvetően a rendet és a biztonságot kedvelő átlagembernek rohadt macerás, hogy a szólásszabadságban mindenki össze-vissza pofázik, a gondolatok szabad áramlásában a tömegmédia zúdítja ránk a szart, hogy a magántulajdon nyomában ott jár a kapzsiság és az önzés, mások kizsákmányolása, amihez a szabad piac bőszen asszisztál. Igen, a liberalizmusnak vannak vadhajtásai, vannak elkorcsosult értelmezései, és vannak olyanok, akik a liberalizmust pajzsként tartják maguk előtt, hogy bármit megcsinálhassanak, amihez éppen kedvük van. De ezeket mind emberek okozták, emberek vannak mögötte! A kereszténység is elsősorban Krisztus tanításaiban kéne, hogy megjelenjen, és nem a pedofil papok pellengérre állításában, az Inkvizíció túlkapásaiban és a nyomában járó kegyetlenkedésekben, mert ez ugyanúgy kiforgatása, megcsúfolása egy eszmének, mint amikor például K úr úgy csinál, mintha a liberalizmus maga lenne a patásördög, a kezében egy tégely üvegszilánkos-extracsípős izraeli vazelinnel.
Persze, hogy sokkal egyszerűbb úgy az élet, hogy nem kell az embernek egyéni döntéseket hoznia, egyéni felelősségét felismerni és vállalni a világ folyamataiban, csak élni úgy, ahogy megmondják. Abból túl nagy baj nem lehet, csak szépen engedelmeskedni kell a "napiparancsban" foglaltaknak. A liberalizmus ezeknek a "napiparancsoknak", felsőbb utasításoknak és döntéseknek a létjogosultságát kérdőjelezte meg, hogy lehetőséget teremtsen az embereknek meghozni a saját életükre vonatkozó döntéseiket, pont azért, hogy ne legyen kit hibáztatni, ne legyen senki és semmi, akire/amire a hibákat, a kudarcokat kenni lehet. Hogy az egyéni szabadság nyomában kialakuljon egy elsorvasztott "szerv", az egyéni felelősségérzet, aminek a korábbi "felülről szabályozott" rendszerek semmifajta szerepet nem szántak és engedtek.
Mert ennek a kettőnek csak egyszerre van értelme, csak így lesz életképes a dolog; amikor az ember már nem azért tesz meg valamit, mert mondják, hanem azért, mert magától is tudja, hogy azt meg kell tennie, mert az nem csak a saját rövidtávú érdekeit szolgálja, hanem a közösségét is, aminek léte és jóléte az ő életének is a záloga. A korábbi rendszerek mesterséges, kitalált korlátokat alkalmaztak erre (ahogy a törvények manapság is azok), hogy az emberek azok között éljék az életüket. A liberalizmusnak szerintem ez az utópia volt a középpontjában, nem más: a valóban érett, felnőtt, életképes ember megteremtése, aki tud élni (és nem visszaélni) a szabadságával, és magától is tudja, hogy bizonyos dolgokat nem azért nem szabad megtenni, mert azt mondják, hanem mert az nem jó a vele egy közösségben élőknek, és emiatt hosszútávon neki egyénileg sem. Ahogy a szülő is azért neveli a gyerekét, azért adja át neki a tudását, azért kéne, hogy megtanítsa az önkorlátozás fontosságára, hogy a társadalom és a bioszféra hasznos és életképes tagjává nevelje.
Igen, az egész bioszféra. Mert a morbid csattanó az, hogy ebben az alsóbbrendűnek kikiáltott állatok fényévekkel vannak felettünk, hiszen a farkasok akkor hagyhatnák el a falkát, amikor akarják, de számukra az ösztöneik a felsőbb parancsok, mesterséges korlátok helyett természetes korlátaik vannak, és emiatt pontosan tudják, hogy a fenenagy szabadságukba baromi gyorsan beledöglenének. A liberalizmus mottója nem az, hogy "mindenki azt csinál, amit akar", hanem hogy "mindenkinek joga van beledögleni a saját hülyeségébe". Így aztán, ha már mindenáron bűnbakot akarnánk keresni, el lehet gondolkodni azon, hogy azok az eszmék hibásak-e, amik "háziasították" az emberiséget, vagy azok, amik kinyitották a karámokat.
Merthogy amikor a liberalizmus kinyitotta az Állatfarm karámjait, az emberek tanácstalanul kezdtek kóvályogni ("Juhhé, azt csinálok, amit akarok! De... mit is akarok csinálni?"), esetleg megrészegülten rohangálni kezdtek, vagy éppen felismerték, hogy mit lehet kezdeni ezzel az új helyzettel és élni benne. A liberalizmus eszme, az ember és emberek csoportja teszi eszközzé, és ezt az eszközt többféle módon lehet használni. A liberalizmus egyetlen "bűne", hogy bebizonyította, az emberek egy része még nem készült fel arra, hogy szabadon éljen, és hogy mekkora ez a rész, azt mindenkinek az egyéni világlátására bízom. Bebizonyította, hogy az emberiség éretlen, gyakorlatilag egy túlfejlett gyerek, aki (a késes példánál maradva) nekiállt hadonászni a homokozóban, és össze-vissza vagdosta magát és az összes körülötte állót, csak mert nem volt senki, aki a kezére csapott volna. Jelenleg, a mi korunkban éppen annak vagyunk szemtanúi, ahogy az emberiség elvérzik saját maga romjain.
A fentiek fényében ismét felteszem az előbbi kérdést: a kés a hibás azért, mert ölnek vele?
A tükör a hibás azért, amit mutat?
Az emberek többsége elképzelni nem tudja, mennyivel egyszerűbb lenne megoldani bármilyen problémát, ha nem az eszméket okolnánk, hanem az felnövésre, érett, felelős gondolkodásra képtelen ember(ek)et az eszme mögött. Akkor látnák, hogy nem az eszme romlott, hanem az ember maga. A liberalizmus valójában egy önismereti tréning volt az emberiségnek, és hogy egyeseknek nem tetszik, amit megmutatott, vagyis hogy felszínre hozta az emberekben korábban elfedett közönyt és önzést, hogy a lepel alatt ott zsezsegnek a férgek, azért lehet a "tesztet" magát utálni, csak nem érdemes. A tény pusztán az, hogy elhasaltunk a vizsgán, ott virít rajta az egyes, szinte lelóg a papírról.
Innen lenne szép nyerni, nem?
*********************
A lényeg, csak hogy végre válaszoljak a kérdésedre is: liberális szülők felelőssége a liberális szülőkre kenhető elsősorban, és ebben a "szülő" a kulcsszó, nem a "liberalizmus".
