"Kellett volna"?!... Nem tetszik ez a kifejezés:). Maximum "lehetett volna", de kettőnk esetében szerintem erre sincs semmi szükség:S...
SPOILER!
Gyakorlatilag ugyanazt, amit a Hibridhez leírtam, ide is bemásolhatnám: a készítők sokkolni akartak, ezúttal éppen azzal, hogy nem dugták szimbólumok mögé, amit a világról gondolnak. Amíg a Hibridben a szexualitáson keresztül sugallják, mennyire beteg emberek is megbújhatnak az itt élő 7.000.000.000 főben (minden gyilkos valakinek a barátja, rokona, szomszéda- nem pontosan idézve Agatha Christie szavait), itt az agresszió a fő szál. Próbáltak minél életszerűbb karaktereket csinálni hozzá (a szereplők cselekedetei szerintem logikusan következnek egymásból, egész tisztességes kis profilokat lehetett alkotni a horda tagjairól), mert ahogy afiaf is sugallta, egy ilyet minden további nélkül el tudnék képzelni a holnapi híradóban.
Hogy ehhez miért választották / kellett választani a "picsahorror"-t, mint műfajt, arról az Avatar ugrik be nekem. Ahogy ott Cameron ment le kutyába, öltöztette tetőtől talpig digitális Pocahontasba az általános tisztelet hiányáról elképzelt tanmeséjét, csak hogy a stílus népszerűségén keresztül minél több emberhez eljuttassa, és ezen keresztül hasson a reménytelenül debilekre is, ugyanígy választhatták az Eden Lakehez ezt az eleve agyatlan sablongyűjteményt. Mert így sokan megnézik, akár csak egy könnyed borzongás reményében, aztán kapják a frankót az arcukba a falkában kóborló tizenévesekről. A párocska ehhez tényleg csak a préda, fröccsöntött őzek a hús-vér farkasok között, róluk gyakorlatilag semmi nem derül ki. Lehet, hogy éppen azért kellett ilyen naivnak lenniük, hogy lássuk, a szánalom a vadaknál nem szempont, pontosabban az, csak éppen mint gyengeség. Mindenesetre hálát adok azért, hogy nem alázták meg ezt a témát azzal, hogy tényleg picsahorrort csinálnak belőle pár lerobbant autójú, fősulis pomponlánnyal meg a hátvéd/kosaras spanjaikkal. Legalább lehet tudni, hogy itt a falka a lényeg, és ehhez képest egyébként tényleg sok a fel-le rohangálás.
A félelmeim nekem is hasonlóak arról, hogy egyesek ebben a filmben felismerik a "kézikönyvet" (ott az előző hozzászólásom ötödik gondolatjele). Ennek kockázata szerintem mégis kisebb (a "csordák" már most is tudják, hogy a "vonulást" meg lehet csinálni, különben nem csinálnák), mint az, hogy az üzenet ("Hülye szülők! Tanuljátok meg kezelni az elvadult kölykeiteket!") nem ér célba. Mert mondjuk lepattan az "Én gyerekem nem olyan!", az "A tanár hibája, ő van vele egész nap!", a "Van nekem elég bajom enélkül is, egész nap gürizek, lóg a belem, hogy ételt tegyek az asztalra!" mondatokból kovácsolt, a felelősség letolására szolgáló páncélról. Vagy mondjuk éppen a szülő neveli arra a gyerekét (nem feltétlenül szóban, egyszerűen csak "példamutatással"), hogy nem baj, ha átgázol másokon, ha eltapossa a körülötte állókat, a lényeg az, hogy az ő akarata legyen meg, hogy ő legyen boldog, a többi meg le van szarva, mitszószbelehülyeköcsög-leveremavesédet. Szmog. Ez nem a túlliberalizált társadalomnak az egyenesági következménye, mert az csak egy eszme, amiből a fogyasztói társadalom kitenyésztett egy Dren-szerű mutánst, ami az egyéni önmegvalósítást-kiteljesedést helyezte a középpontba, tette a siker mércéjévé. Mert annál, ha kis csoportok közösen tesznek-vesznek valamit, sokkal kifizetődőbb, ha egyénileg teszik ugyanezt. Ez pedig a Föld lélekszámának növekedésével egyenes arányban lesz egyre tarthatatlanabb, vezet majd egyre durvább súrlódásokhoz, mert az emberek egyre jobban fognak belelógni egymás "aurájába".
És sajnos -pont a film stílusából eredően- ugyanaz a hibája az Eden Lake-nek is, mint az Avatarnak. Hogy ennél nincs lejjebb. Hogy már most, 2010-re elértük a gödör alját. Ha ez az üzenet így sem talál táptalajt, ennyire nyíltan és szájbarágva sem működik, akkor ennél már csak rosszabb lesz. Tudod, hogy keveset feltételezek az emberiségről, úgy általánosan, így talán nem lep meg, ha azt mondom, pont azok kevésbé hajlamosak magukba szállni, akiknek az Eden Lake kapcsán ezt meg kéne tenni. Az igazság és a tények a sok önámítás közepette csak valami nyomasztó nyűgöt jelentenek. Biztos vagyok benne, hogy a "légüres" tanárnőnél sokkal jobban tudtak egyesek azonosulni a gyermeküket elvesztő szülőkkel, akiknek a fiát/lányát az a pszichopata kis ribanc megölte, pedig hát ő semmit nem csinált, ugye, kéremalássan, csak szegényke "rossz társaságba" keveredett. Nanáhogypersze... A "rossz társaság" csak úgy lesz, azt nem a benne levő egyedek teszik "rosszá".
Ha így nézem, akkor talán nem is akart ez a film "Parenthood for dummies" lenni, hanem a másik oldal lett megszólítva, az áldozatok, az eltaposottak, a kizsákmányoltak oldala. Az utolsó jelenet ugye, ahogy te is mondtad, arról szól, hogy a gyerek, nem érezvén a tettei súlyát, a memóriakártyával együtt tisztára törli a lelkiismeretét is, és ezzel számára a dolog ennyi. Mi van, ha ezzel jelzik a készítők, hogy kár is azt várni, hogy a vadak újraszocializálódjanak, eleve reménytelen az egész, naivitás ilyet várni tőlük, így tutujgatás helyett össze kell fogni, és hasonló falkába, családba, közösségbe kell tömörülni, és meg kell tanulni alkalmazkodni az új helyzethez, nem várni a sültgalambot, hogy egyszer majd mindenki megvilágosodik, elhozva a kort, amikor az oroszlán együtt legel a báránnyal?
Korábban is írtam már, hogy találóbbnak, kifejezőbbnek tartom a magyar címet, mert nem csak térbeli "kilátásokra" utal, hanem időbeliekre is.