Érdekességek és bakik:
A forgatókönyv
A forgatókönyv első változatát William Wyler borzalmasnak találta. Már kezdődhetett volna a forgatás, de még mindig nem volt megfelelő forgatókönyv. Az MGM illetékesei végül Karl Tunberg változatát fogadták el. Ennek alapján indult meg a forgatás, Wyler azonban ezzel a szöveggel sem volt teljesen elégedett. Zimbalist ekkor Gore Vidalt kérte fel a szkript átdolgozására. Vidal nem lelkesedett a munkáért, de szerződésben állt az MGM-mel, így nem nagyon volt más választása. Zimbalist megígérte neki, hogy közreműködéséért cserébe elengedik a szerződéséből hátralévő két évet. Vidal mintegy tízféle változatot írt Ben-Hur és Messala első találkozásáról. Az volt a véleménye, hogy a jelenetnek akkor lesz igazi drámai feszültsége, ha érzelmi töltete is van. Elképzelése szerint a két főszereplőt valaha bensőséges kapcsolat fűzte egymáshoz, túl a barátságon. Wylernek nem tetszett ez az ötlet, de Vidal meggyőzte, mondván, hogy érzelmi szál nélkül nincs igazi konfliktus. A rendező végül beleegyezett, ám ragaszkodott ahhoz, hogy ez a motívum ne legyen túlságosan egyértelmű. A jelenetet úgy vették fel, hogy a Messalát játszó Stephen Boyd tudott erről az elképzelésről, a főhőst megformáló Charlton Heston viszont nem. Wyler később tagadta, hogy a homoszexualitás motívuma egyáltalán felmerült volna. Vidalnak mennie kellett, Christopher Fry jött helyette. Az ő feladata volt a párbeszédeket úgy archaizálni, hogy azok ne legyenek nevetségesek. Wyler azt akarta, hogy Fry neve kerüljön a film főcímére, a férfi azonban nem kívánta Vidal érdemeit is a magáénak tulajdonítani. Az Amerikai Forgatókönyvírók Egyesülete viszont úgy ítélte meg, hogy a forgatókönyv kizárólag Tunberg munkája, csak az ő nevét kell a stáblistán feltüntetni. Wylert felháborította ez a döntés, és határozottan tiltakozott Tunberg Oscar-jelölése ellen. Végül a 12 jelölésből a Ben-Hur csupán a forgatókönyvért járó szobrocskát nem kapta meg. Egyébként a szkriptből összesen 40 különböző változat készült.
A színészek
Ben-Hur szerepére az MGM Paul Newmant szerette volna megnyerni. A sztár azonban nem akart „szandálos” filmben játszani: 1955-ben ugyanis csúnyán megbukott Az ezüstkehely című ókori témájú szuperprodukcióval. Ráadásul úgy vélte, lábai sem alkalmasak arra, hogy tunikában mutogassa azokat. Szóba került Marlon Brando, Kirk Douglas, Burt Lancaster és Rock Hudson is. Végül Hollywoodban akkor még szokatlan módon nyilvános meghallgatást rendeztek a szerepre, amire bárki jelentkezhetett. Cesare Danova tűnt a legesélyesebbnek, vele jelmezes próbafelvételeket is készítettek, melyekben Messala szerepét Leslie Nielsen játszotta. Nem tudni mikor, de Wyler hirtelen rádöbbent arra, hogy Charlton Heston lenne az igazi Ben-Hur: a színésszel egyébként már dolgozott együtt az Idegen a cowboyok között (1958) című filmjében. Messala szerepét az ír származású Stephen Boyd kapta. A kék szemű színésznek barna kontaktlencsét kellett viselnie. Észrevették ugyanis, hogy a fontosabb szerepekre akaratlanul csupa kék szemű színészt szerződtettek, és Wyler úgy döntött, Messala legyen inkább barna szemű.
Ben-Hur anyjának szerepét Heston javaslatára Martha Scott kapta: a színésznő a Tízparancsolat (1956) című szuperprodukcióban szintén Heston anyját játszotta, színpadon pedig kétszer is alakította a feleségét. A Tirzah-t megformáló Cathy O’Donnell Wyler sógornője volt: a Ben-Hur az utolsó filmje, 45 éves korában, agyvérzésben elhunyt. A filmben parányi szerepet játszott néhány olyan színész is, akik később ismert művészekké váltak: Ferdy Mayne, Giuliano Gemma, Marina Berti és Lando Buzzanca. A produkcióban az olasz arisztokrácia is részt akart venni: a római mulatság jelenetében például feltűnik Nona Medici hercegnő és Marilliano gróf is. A hollywoodi sztárok közül szintén sokan szerét ejtették, hogy ellátogassanak a római forgatásra: Bette Davis vagy Kirk Douglas megjelenésének természetesen kellő sajtóvisszhangja volt.
A tengeri csata
Az MGM minden szempontból hiteles hajókat akart a csatajelenethez. A szerződtetett szakember tervei láttán Mauro Zambuto díszlettervezőnek kételyei támadtak a tervezett hajó stabilitását illetően, de végül megépítették azt. A vízre bocsátott hajó eleinte hajózásra alkalmasnak tűnt, de egy másik hajó keltette hullám felborította. Carfagno mesterséges tavat építtetett a Cinecittàban a jelenet felvételéhez. A medence vizének színe azonban sötét és barnás árnyalatú volt: kémikust kellett szerződtetni, hogy a vizet azúrkékké változtassa. A szakember által a vízbe szórt por réteget képezett a felszínen, és komoly károkat okozott a hajó külsején is. Végül egy speciális festék oldotta meg a vízszín kérdését. A felvételhez két gályát konstruáltak, melyek a medence aljára fektetett síneken mozogtak. A hajók mozgatásához mintegy 300-300 ember kellett. A jelenet felvétele során az egyik statiszta olyan sokáig tartózkodott a vízben, hogy teljesen megkékült a bőre. Az MGM kénytelen volt addig alkalmazásban tartani, amíg a kék szín lekopott róla.
A szekérverseny:
A szekérverseny előkészítése 1 évig tartott. Hollywood legjobb kaszkadőreit szerződtették, és 78 lovat készítettek fel a forgatásra. A fehér lovakat a híres lipicai ménesből szerezték be. Mind Heston, mind Boyd megtanulta a szekér vezetését, ami lehetővé tette, hogy a kamera közeli felvételeket is készítsen róluk ebben a jelenetben. Ennek ellenére a veszélyesebb pillanatokban mindkettőjüket kaszkadőrök helyettesítették. Heston dublőrje Joe Canutt volt, a jelenetért felelős kaszkadőrcsapat vezetője, Yakima Canutt fia. Joe megsérült az állán abban a jelenetben, amelyben Ben-Hur szekere egy akadályon ugrat keresztül: a kaszkadőr teljesen átfordult a korláton. Szerencsére megúszta komolyabb sérülés nélkül, a képsort pedig felhasználták a végső változatban. A jelenet folyamatosságát úgy biztosították, hogy az átfordulás után Heston látható közelről, amint visszamászik a korlát mögé. Yakima Canutt bábukkal oldotta meg a verseny során bekövetkező két halálesetet: az egyik egy őrszem, akit a történet szerint magával ránt a pálya széléről egy kisodródó szekér. A másik egy hajtó, aki a porba zuhan a szekeréről, a mögötte vágtató másik szekér pedig eltiporja. A jelenetet olyan ügyesen vágták össze, hogy nem lehet észrevenni, az élő szereplőt mikor váltja fel a bábu. Éppen ezért elterjedt az a valótlan pletyka, hogy a mutatványt végrehajtó kaszkadőr meghalt a felvétel során. A szekérverseny forgatása egyébként öt hétig tartott: 18 szekérrel dolgoztak, 15 ezer statisztát foglalkoztattak. A felvételt az ún. második stáb készítette a magyar származású Andrew Marton irányításával. E stáb tagja volt két olasz rendező, Mario Soldati és a később spagettiwesternjeivel világhírűvé vált Sergio Leone. Leone évek múlva arról beszélt egy interjúkötetben, hogy igazából ő filmezte a szekérverseny felvételét.[2] A szekérverseny forgatása közben tönkrement az akkor még ritkának (és főleg drágának) számító 65 mm-es kamerák egyike, amikor Messala szekere az egyik kanyarban túl közel került hozzá.
Magának az arénának a megtervezése is gondokat okozott, mivel a megkérdezett szakértők egymásnak ellentmondó javaslatokat adtak. Az MGM illetékesei végül az 1925-ös filmváltozat alapján terveztették meg a stadiont. A középen látható, hatalmas szoborral díszített „sziget” a költségvetés szempontjából olcsóbb megoldás volt, mint újabb statiszták ezreit fizetni. Egy igazi római arénában viszont ilyesmi nem lehetett volna, mert akadályozta volna a nézőket abban, hogy a verseny minden részletét nyomon követhessék.
Egyéb technikai érdekességek [szerkesztés]
A hatalmas római légió látványos bevonulását körülbelül 40 emberrel oldották meg. Különböző helyzetekben filmezték le őket, majd a felvételeket különböző méretűre kicsinyítették, és úgy helyezték el azokat a filmszalagon. Lényegében ezt a trükköt használták egyes épületek esetében is, hogy még nagyobbnak tűnjenek, illetve azért, hogy kitakarják a képmezőből a modern Rómának a háttérben megjelenő látványát.
A vallási motívumok
Noha a produkciónak hivatalos tanácsadója volt a Vatikánból, sőt protestáns és zsidó oldalról is, Ben-Hur áttérése a keresztény hitre nem olyan egyértelmű a remake-ben, mint a könyvben, a színpadi változatban, illetve az 1925-ös filmben. Wyler egyébként a filmben sohasem mutatta Krisztus arcát, és nem hallani a hangját se: a többi szereplő reakciói érzékeltetik, hogy valami magasztossal, valami rendkívülivel kerültek kapcsolatba. Ezt a megoldást Wyler nagyszerű ötleteként értékelik kezdettől fogva, noha az 1925-ös változat is lényegében hasonló módon ábrázolta Jézus személyét.
A zene
Gályarabságban
Rózsa Miklós zenéje szakított az addigi hagyományokkal, melyek lényege az volt, hogy a filmzene tulajdonképpen kihangsúlyozza az egyes jelenetek érzelmi töltését. Rózsa ezzel szemben olyan zeneművet alkotott, amelynek nem az volt az elsődleges célja, hogy didaktikusan, a zene eszközeivel is kiemelje a mondanivalót. Éppen ezért például az érzelmesebb jeleneteknél szinte alig van kísérőzene: Rózsa úgy vélte, amit ezekben a jelenetekben ki kell fejezni, ahhoz a színészi játék is elegendő. Nincs zene a szekérverseny alatt sem, hogy a természetes hangok és zajok révén a nézőt minél jobban bevonják az élménybe, és úgy érezze, mintha ő is ott lenne az izgalmas versenyen. Jézus alakjához az orgonaszó kapcsolódik. Abban a jelenetben, amikor a római gályán a rabok különböző hajózási sebesség szerint eveznek a dobszó váltakozó ritmusára, Rózsa zenéjének is alkalmazkodnia kellett ehhez a ritmushoz. Ezenkívül a zenével kellett éreztetnie azt is, hogy a rabszolgák egyre gyorsabban eveznek, holott a valóságban ennek fordítottja történt, hiszen az őket játszó színészek a fáradságtól valójában lelassultak. A teljes filmzene elkészítése egyébként 8 hetet vett igénybe.
Bakik:
A legnagyobb igyekezet ellenére maradtak a filmben bakik, melyeket a megszállott bakivadászok jobb ügyhöz méltó buzgalommal gyűjtöttek össze. Íme néhány ezek közül:
A fogatverseny egyik harsonása karórát visel. Erről a bakiról egyébként megoszlanak a vélemények: egyesek szerint csupán árnyék vetül a csuklójára.
A leghíresebb baki természetesen magához a szekérversenyhez fűződik. Kilenc harci szekér indul, és kilenc versenyez tovább akkor is, amikor az egyik a cselekmény szerint már kiesett.
A harmadik kieső után a versenyben 7 szekér látható, 6 helyett.
Az ötödik kiesőt követően továbbra is öten maradnak versenyben, noha valójában már csak négynek kéne lennie.
Messala a hatodik kieső, Ben-Huron kívül azonban mégis hárman érnek még célba. Úgy tűnik, mindez még a szekérverseny filmezését magának tulajdonító Sergio Leone figyelmét is elkerülte.
Az aréna homokjában avatott szemek a kamerakocsi jellegzetes nyomait fedezték fel.
Amikor Ben-Hur meglátogatja a haldokló Messalát, a szekérverseny győzteseként kapott koronáját leteszi egy asztalra. Mikor távozik, az asztal és a korona már nincs ott.
Amikor Ben-Hur végre újra megölelheti az édesanyját, az a gyűrű van a kezén, amit egy korábbi jelenetben Poncius Pilátusnak adott.
Végül egy kifejezetten magyar baki: a film 4 lemezes DVD változatának felirataiban a Judah (magyar átírásban: Júda) nevet következetesen, de tévesen Júdásnak fordították.
