Nem mondanám magamat valami nagy képregényfannak (szerintem ebben az országban ez nem is igazán lehetséges, mivel ennek a műfajnak itthon nincsen nagy múltja, hagyománya, és egyáltalán kicsit le van nézve a többség részéről az egész dolog), bár van nekem néhány régi Pókember újságom, illetve néhány film képregényesített változata. Persze lehet, hogyha jobb helyzetben lennének a comics-ok talán én is képregényfan lettem volna, de ezt már sosem tudjuk meg.
Mindenesetre az utóbbi időben - nem titkoltan a The Dark Knight hatására - elolvastam három remek képregényt is, erről szeretnék igazából beszámolni.
Az egyik a most megjelent Arkham Elmegyógyintézet, amiről én, aki nem konyít túl sokat ezekhez a dolgokhoz, szóval én is csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az egész annyira egyedi és annyira különleges, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A rajzok.. mit rajzok festmények! impresszionista és szürrealistia stílusúak, csodálatosan szépek a maguk elvontságában. A történet szerint Batmannek be kell mennie az Arkham elmegyógyintézetbe, mivel az őrültek átvették az irányítást. Ezzel párhuzamosan megtudjuk az intézet alapítójának véres történetét is. Lényegében a képregény az őrültséget boncolgatja, megrázóan, véresen és drámaian. Ebből következően egyáltalán nem gyerekeknek való. A homokos Joker és a maga alá hugyozó Két-arc miatt meg pláne nem. Mindenesetre bár egy felszínes happy enddel zárul a sztori, a Joker azt mondja hősünknek, hogyha megunja a kinti tébolydát, ő bármikor várja vissza. Persze adja magát a történet, hogy Batman őrültségét is górcső alá vegye; természetesen ez sem marad el. Ezenkívül kiváló kiadásban jelent meg a képregény, egyszerűen tökéletes a minősége, bőven megéri azt a 3 ezer ft-ot amibe kerül. Igazán különleges alkotás a maga nemében.
A másik képregény a Killing Joke volt, magyarul a Gyilkos tréfa. Ez volt Magyarországon az első Batman sztori amit kiadtak (a filmképregényt leszámítva). A történet fő témája szintén az őrület és annak mibenléte, de jóval kevésbé rendhagyó módon, mint az Arkham esetében. Ennek megfelelően a rajzok is sokkal képregényesebb jellegűek. Szépek, de igazából semmi igazán különlegeset nem látok bennük. A cselekmény középpontjában ezúttal a Joker áll, aki megpróbálja Gordont az őrületbe kergetni, illetve rávilágít a közte és Batman közti hasonlóságokra, szinte még egyfajta szimpátiát is érezhetünk kettejük között. A Joker egyébként azt próbálja bebizonyítani, hogy egy nap alatt mindenki megőrjíthető, ahogy ez vele is, és Batmannel is történt. Épp ezért megtudjuk az ő eredettörténetét is, legalábbis azt, ahogy ő éppen akkor emlékszik rá. Mindenesetre a záróképsorokon együtt röhögnek a világ őrületén.
Végül de nem utolsósorban pedig szeretném megköszönni néhány fórumtársamnak, hogy elmondták, hogy az Első év című Batman kötet még beszerezhető itthon a kiadótól. Bár a minőség sokkal rosszabb, mint az Arkham esetében, de 695 ft-ért szinte ingyen volt. A történet, mint a címből is sejthető Batman és Gordon első Gothamben töltött évéről szól. A rajzok bár kissé gyerekesnek tűntek először, valójában éppenhogy elősegítették a történetet, mivelhogy az egész a kezdetekről szól. Épp ezért még "csak" a korrupcióval és piti bűnözőkkel kell megküzdenie a két főhősnek. Egyébként Gordon története kissé talán hangsúlyosabb is, mint a bőregéré. Kicsit Sin City feeling is van, pláne, hogy Frank Miller egy prostit csinált a Macskanőből:) A Begins többet is meríthetett volna ebből, akkor még jobban sikerült volna.
Összességében mindhárom remek képregény volt, alkalomadtán megveszem a többi itthon megjelent Batman sztorit is, hátha hasonlóan színvonalasak:)