Mondjuk így már érthetőbb valamelyest, a rendszerváltás után a mozikban is megszaporodtak az új filmek, meg aztán a tévében is a kereskedelmi csatornák, melyekben mindig az új filmekkel csalogatták képernyő elé a nézőket.
Nekem a taxis sztrájk nyitónapján lett meg az első videomagnóm, ez 1990 október 25-e. Filmet már előtte is néztem kaziról, mert az ismerőseimnek mind volt már és valahol mindig szerét ejtettük a mozizásnak. "Igazi" moziba járni pedig már kora gyerekkorom óta nagy hobbi volt. Az első film, amire emlékszem egy (valószínűleg szovjet készítésű Robinsom Crusoe-film volt, valamikor 1976-ban. 1977 nyarán a Szabálytalan szabályos (újabb magyar címén Ápolatlan ápoló) Jerry Lewis-zal, aztán ugyanezen év őszén A hegyibarlang titka című szovjet ifjúsági film (ami most is van a gépemen) és 1978 tavaszán Ed Harris főszereplésével a Gulliver. Egész jelenetekre emlékszem ezekből pedig több, mint negyven éves élmények. :) Magasságom miatt beengedtek korhatáros filmekre is anélkül, hogy személyi igazolványt kértek volna (bizony, akkor ha csak 17 éves és 11 hónapos voltál, a Nyolcadik utas: a Halálra nem engedett be a jegyszedő), így aztán láttam sok olyan filmet is, amire nem voltam jogosult, pl. Szuperexpressz, A karatézó Cobra, Földrengés Tokióban, Lady Chatterley szeretője stb. De otthon is néztem a tévét, mivel sokáig egy szobánk volt, így aztán ami ment este 8-9-es kezdéssel, nem volt tiltott. Volt, hogy valami kicsit meredekebb volt, például A fehér apácák titka, vagy a Támadás egy idegen bolygóról, az Alfa Holdbázis, stb, de sokkal jobban helyére tudtam tenni a történéseket, mint amennyire azt manapság, vagy a korhatár-mizéria újragondolásakor (lásd: Songuku és társai) túllihegték a döntéshozók meg egyes anyukák. Speciel más anyukák meg épp ellenkezőleg voltak ezzel, "kedvencem" az a házaspár volt, akik 2011-ben a vasárnap este 8 után kezdődő, 18 éven felülieknek ajánlott (de már nem megkövetelhetett) Fertőzés című Soderbergh mozira hozták el a kisiskolás gyereküket, aki folyamatosan kérdezgette szüleit, hogy "anya, most az a bácsi tényleg meghalt?" és hasonlókat.
Emellett meg könyvtárba jártam sokat, ahol mások mellett természetesen a filmes témájú kiadványokat, évkönyveket, lexikonokat bújtam, folyamatosan jegyzeteltem. "Fénykoromban" több száz filmnek tudtam a gyártási idejét, eredeti címét, rendezőjét, főszereplőit, zeneszerzőjét, operatőrét. Ragadt rám minden ilyen adat, de biztos azért, mert valóban érdekelt és szerettem a filmeket.
Ahogyan azóta is. :)
Így számomra nincs különbség régi és új között, más elvek, értékrendek mentén és árkok nélkül szocializálódtam.