Ki mit néz most?

A sportcsatornákat HD-ben nézed? :)

Én már megosztottam, 1975-ben születtem tavasszal.

Van több 1980 előtti filmem is :-), de számomra a DVD nem megoldás. Szerintem akkora a minőségbeli ugrás a DVD és a BD között, hogy számomra kifejezetten zavaró nagy felbontás után nézni egy DVD-t. Én vállalom, hogy sznob vagyok, de tényleg így van. Egyébként én nagyon örülnék, ha BD formátumában kiadnának régebbi filmeket, biztos az én gyűjteményem is bővülne.

Meg tudnánk azt beszélni, hogy találkoznánk valahol egy sötét aluljáróban, elhoznád magaddal ezeket a filmeket. Én meg leütnélek és megszerezném a gyűjteményt.:)

Jó, mondjuk 2 db-ot nálad hagynék, azok megvannak.

No, én is csináltam egy kis számvetést a gyűjteményemben fellelhető, 80-as évekig bezárólag megjelent BD-kről, amik mindenképp érdemesek megtekintésre:

Homokkavicsok (1966)
Majmok bolygója (1968)
Keresztapa (1972)
Keresztapa II (1974)
Casablanca (1942)
Dr. Strangelove (1964)
Hyppolit, a lakáj (1931)
Pár dollárral többért (1965)
M.A.S.H (1970)
Az ördögűző (1973)
Alien (1979)
Dr. Zhivago (1965)
Elfújta a szél (1939)
Taxisofőr (1976)
Éjféli expressz (1978)
Patton (1970)
Hair (1979)
Van, aki forrón szereti (1959)
Ben Hur (1959)
Éjféli cowboy (1969)
Álom luxuskivitelben (1961)

A gyűjteményem első 300 filmjét néztem át, és már abban ennyit találtam. :)
Szerintem ez nem kevés, lehet belőle csemegézni.

Gondolkodtam rajta, hogy vajon hajlandó vagyok-e a továbbiakban is beszélgetni egy az én mércém szerint ennyire hiányos filmtörténeti ismeretekkel bíró egyénnel, de úgy döntöttem, hogy ebből nem csinálok elvi kérdést. ;)
UHD- n is megjelent Híd a Kwai-folyón, Ragyogás, 2001: Űrodüsszeia, Szelíd motorosok, Harmadik típudú találkozások máris egy remek ötös.

Hmm, ha lenne kedvetek hozzá, csinálhatnánk egy kis átlagéletkor-felmérést. Netán még egy kis Gauss-görbével is meg lehetne fűszerezni az eloszlás miatt. Szerintem freakin érdekes lenne... Már ha nem féltek megosztani a korotokat a fórumon:)

Kezdetnek nem rossz címek. Innen van hová tovább fejlődni!:)

A magam részéről nem engedhetem meg azt a luxust, hogy csak bluray, vagy UHD formátumokon nézzek filmeket. Nem elsősorban az anyagiak miatt, hanem azért, mert akkor gyakorlatilag nem néznék szinte semmit.

Szoktam filmeket letölteni: van 3 db 1 terrás memóriám, plusz egy nem túl modern, de nekem tökéletesen megfelelő projektorom, meg egy fehér falfelület. És vagy 800 db eredeti DVD, pár tucat Bluray-jel. Ennyi:) Jó lenne egy működőképes VHS videolejátszó is, mert vannak olyan értékes filmjeim VHS-en, amik máshonnan beszerezhetetlenek. Legalábbis magyar vonatkozással. Pl:

Űrkaland /Marooned, 1969/
Hasonmás /Body double, 1967/
Gyilkos pókok /Kingdom of the spiders, 1977/

Amúgy nagyjából egy korosztály vagyunk.

:-)A fórum hatására, illetve most elsősorban a Te, illetve eXiztenZ fórumtárs írásai miatt átnéztem a gyűjteményemet a filmek kiadása szempontjából. A legrégebbi nem animációs film a gyűjteményemből az 1971-es Francia kapcsolat első része, ami nálam egy maximum közepes film. Az első filmek a gyűjteményemből, amire én a "jó film" eposzi jelzőt használnám, az két film 1975-ből, a Gyalog galopp és a Száll a kakukk fészkére. Viszont az első számomra csúcsfilm az Amadeus 1984-ből. Én 10-es skálán osztályzom a filmjeimet, s ez az első, ami 9 vagy 10 pontot kapott. Egyrészt szerintem idősebbek vagytok mindketten nálam, én 45 éves vagyok, s így értelemszerűen hamarabb kerültetek be a filmek világába, másrészt igazatok van, nekem kellene rugalmasabban hozzáállnom a régebbi filmekhez sok szempontból. Az eXiztenZ által felsorolt filmek nagy részét nem is láttam, mondjuk határtalan késztetést sem érzek ezek megnézéséhez. Illetve a helyzetemet megnehezíti az a tény, hogy előző évezredbeli technológiákat, úgymint DVD, VHS nem vagyok hajlandó nézni, s mivel nem töltök le filmeket /nálam ez egy elvi kérdés/, így csak azokhoz a filmekhez tudok hozzáférni, ami BR vagy UHD formátumban megjelent, tv műsorokat gyakorlatilag a sportműsorokon kívül pedig nem nézek.

Hasonlítotok egymásra Afrikakorpsszal. Te a számodra ismeretlen újakat nem akarod nézni, ő meg a számára ismeretlen régieket.
Javaslom mindkettőtöknek az "ismeretlen filmeket felfedező, kíváncsian izgatott, reménnyel teli-szűrőt", ez is egy nagyon jól működő eszköz! :)

Igen, tudom. Gondoltam, hogy csak provokálni akarsz.:) Nekem olyan retro mozi kellene, ahol 1980 előtti filmeket vetítenek és nem kell végig ülni 2 órát, hanem mondjuk negyedóránként kimehetek sörért.:)

A Bad Boys csak egy példa volt, nem jutott eszembe idei film címe, és rákerestem a helyi moziműsorra. Kicserélhető akármelyik friss bemutatóra. :)

"Egy marék dinamit - eredeti szinkron, "feküdj patkány" nagyon megmaradt.:)"

Jaj, de régen hallottam ezt a kifejezést.. köszönöm!

Akkor nem velem van a baj, már azt hittem, csak nekem csípődött ez be ennyire. :)

Ezek a számodra ismeretlen filmek jelentenek nekem mindent, ha arra a kifejezésre gondolok, hogy a mozi varázsa. Ezzel együtt viszont új filmeket nagyon ritkán nézek. Nem akarok nagyképűnek, vagy fellengzősnek látszani, de sajnálok a kevés szabadidőmből bármennyit is áldozni számomra ismeretlen rendezők ismeretlen új filmjeire.

Emlékszem már kb. 16 éves korom óta /az első goldstar videolejátszónk óta, de régen is volt/ tudatos filméző vagyok. Apámnak volt egy ismerőse, aki akkoriban nyitott videotékát és elvitt engem, hogy hozzunk ki jó filmeket. Én voltam a mérvadó 16 évesen.:) Megnéztük a kínálatot és mondtam apámnak, hogy innen semmit nem kölcsönzünk ki, mert gagyik a filmek. Gondolom, ő rendesen égett az ismerőse előtt. Én meg csak őszinte voltam. Ugyanis a téka kínálata csak Hungarovideos filmekből állt. Talán TM meg tud erősíteni annyiban, hogy milyen színvonalat jelentettek akkoriban az első hungarovideos kiadások.

Na mindegy, a lényeg, hogy akkoriban már az addig felgyülemlett filmes emlékeim és az azok által kiváltott érzelmek alapján válogattam meg a jövőbeni nézni valót. Nagyjából ezekre a címekre emlékeztem a teljesség igénye nélkül 16 éves koromban - a nyolcvanas évek második felében - amik nagy benyomást tettek rám:

Egy marék dinamit - eredeti szinkron, "feküdj patkány" nagyon megmaradt.:)

Butch Cassidy és a Sundance kölyök - a film végi kimereveített képkocka azóta is bennem van.

Fogd a pénzt és fuss - mai napig a kedvenc vígjátékom. Köszönöm Woody Allen.

Utazás a Föld középpontja felé - ezt valamikor egy hétfői, a 80-as években adás szünetinek számító napon adták. 50-es évekbeli verzió. Nagyon állat trükkökkel.:)

Fenyves Tábor - ezeket a gyerekkori táborozásos emlkékeket szerette volna mindenki átélni.

A delfin napja - bőven giccs gyanús, de a mai napig kedvenc.

Londoni randevú - ezután döntöttem el, hogy Hitchcock rajongó leszek.

Két félidő a pokolban - éreztem, hogy Fábri Zoltán lesz mindörökké a kedvenc magyar rendezőm.

És még sok minden más, amire most nem emlékszem. De nagyjából ez volt az az időszak az életemben /12-16 év között/, ami döntően befolyásolta a későbbi filmes ízlésem kialakulását.

Elég annyi, hogy ez a párom által röviden jellemezve: "elvont" ízlés:)

Chaplin és Hitchcock jöhet bármilyen mennyiségben. Viszont a Bad Boys 3-hoz nincs szemüvegem, az nagyon idegen tőlem. Egyáltalán nem nézek Eddy Murphy-t. Bocs, Will Smith-t.:)

Ja, az a Beverly Hills-i zsaru volt...

Igazából "régi filmes szűrő" vagy szemüveg, nevezzük akárhogy. Lényeg, hogy más szemmel kell tudni nézni egy 20-as évekbeli Chaplint, vagy Hitchcockot, mint pl. egy 2020-as Bad Boys 3-at. :)

Ez a "szűrő" kifejezés találó, sajnos nálam ez hiányzik. Tetszik, ahogy írsz ezekről a számomra ismeretlen filmekről. Tényleg, nem ironikusan írom.

Szívesen! Ez a 80-as évek szűrő jól hangzik. Bár én magam inkább 50-60-70-es évek szűrőt használok. És ezzel gyakorlatilag minden mást ki is szűrök, ami nem érdekel.:) Lino Venturát már én is ismertem, mielőtt még a Különös találkozást láttam volna. Főleg régi Delon-filmekben kedveltem meg, mint színészt. Vladimir Cosma-ról pedig kapásból Pierre Richard filmjei ugrottak be!

Köszi! Mindenképp megnézem. Darrieux, Blier, Ventura - gyerekkorom színészei. Utóbbival nemrég láttam a Pinoteau-rendezte A hetedik célpont című filmet. Vladimir Cosma zenéje miatt indítottam el, az ő filmzenei koncertjén hallottam először erről a filmről. Elég kései darab a Lino Ventura-filmográfiában, pár évre rá hunyt el. Mai szemmel nyilván lassú és uncsi, de 80-as évek "szűrővel" nézve izgi lehetett ez akkoriban. :)

Különös találkozás /Marie Octobre - 1959/

1959-ben vagyunk egy franciaországi kastélyban, ahol összegyűlik tíz régi ismerős, akik 15 éve nem látták egymást. Eleinte egy baráti találkozónak indul az összejövetel, amit a címszereplő hölgy, Marie Octobre szervezett meg.

Hamarosan megtudjuk, hogy a baráti társaság egy ellenálló csoport tagjaiként tevékenykedett a második világháború idején. És az is kiderül, hogy a csoport tevékenységének egy német fegyveres akció vetett véget - éppen a helyszínül szolgáló kastélyban - melynek következtében meggyilkolták a csoport vezetőjét, aki Marie Octobre szerelme volt. Innentől kezdve lesz izgalmas a történet, ugyanis kiderül, hogy a fegyveres akciót egy árulás előzte meg, és az áruló a jelen lévő társaság egyik tagja. Méltó büntetésként és közös megegyezés alapján pedig az előre előkészített revolverrel elkövetendő öngyilkosság jelenti majd a jogos büntetést.

Természetesen mindenki tagad és mindenki gyanús. A feszültség egyre fokozódik, hiszen a cselekmény előrehaladtával mindenkiről kiderül, hogy akár ő is lehetett volna az áruló. A film egy pillanatában még akár a 15 évvel ezelőtt is szolgálatban lévő házvezető nő is, akinek pedig csak annyi a szerepe, hogy kéretlen megjelenéseivel időnként oldja a már tovább nem fokozható feszültséget.

Gyakorlatilag az utolsó percekig kérdéses az áruló kiléte, amikor is Marie Octobre egy cselhez folyamodik, minek következtében lehull a bűnösről a lepel. Ajánlom mindenkinek a filmet, aki szereti az Agatha Christie típusú egy helyszínes bűnfeltárást és azoknak, akiket nem zavar egy hatvanéves film nyújtotta technika színvonal, igényes színészi alakítások mellett.

Delirium

Tomot 20 év pszichiátriai kezelés után próbaidőre házi őrizetbe engedik a régi családi házukba, hogy ezzel megtörténjen a társadalomba való visszailleszkedésének első lépése. Abba a házba, ahol az apja pár nappal korábban lett öngyilkos, és ami bár Tom számára sok kedves emléket őriz, de annak a mementója is, hogy hogyan hullott szét a családjuk, és mi vezetett ahhoz, hogy ő az elmegyógyintézetbe, a bátyja pedig életfogytiglan börtönbe került. Még az első nap sem telik el, amikor a házban hallható zajok elkezdik kikészíteni, és látomásai lesznek például az apja dobermanjáról, meg az apjának a kutya által szétmarcangolt fejéről... mert azért beletelt pár napba, amire felfedezték a holttestét. De ő marad, mert a bokáján levő jeladó miatt maradnia kell, a ház és a család titkai pedig lassan kitárulnak előtte...

Tulajdonképpen csak az alaphelyzetével volt bajom, de azzal elég nagy... Ugyan nem vagyok pszichiáter, de szerintem igencsak nagy baromság egy gyógyszerekkel megtámasztott csávót 20 év után magára hagyni abban a házban, amiben ha csak az apja öngyilkossága történt volna meg, az is éppen elég lenne. Ettől kéne jobban lennie? Mit kéne ott neki csinálni? Honnan kéne enni kapnia, ha egyszer elvileg senkivel nem tarthatna kapcsolatot, a tartótisztje meg csak basztatja a kölyköt? Minek is kéne kiderülnie ebből a harminc napból? A film nagy része így viszonylag értelmetlen jelenetek sokasága, amit néha megszakít egy látomásból eredő jump-scare.

Viszont ezúttal valahogy mégis sikerült a bravúr, a szarra épített vár, ha ingatagon is, de megállt a saját lábán. Nekem legalábbis nagyjából így jött le, hogy ha rettentő erőltetett is Tom helyzete, amik történnek vele, azok nekem olyan filmekkel mutattak rokonságot, mint a Bilincsben vagy az Oculus, azok meg azért eléggé tetszettek. Előbbiből a megelevenedő múlt köszön vissza, a tükördémonosból meg annak a hátborzongató bizonytalansága, hogy Tom -és emiatt a néző- sosem tudhatja, hogy amit Tom lát, az a valóság-e. És ebben az a legnagyobb csavar, hogy összes ijesztgetés ellenére is kényelmesebb lenne meggyőznie magát arról, hallgatva az orvosai tanácsára, hogy ami rosszat lát, az mind csak a beteg képzeletének játéka, de előbb-utóbb kénytelen lesz belátni, hogy ez nem így van...

7/10
.

https://www.youtube.com/watch?v=8jkFqIW7h1U

Martin Gore fiatalon a Ki Mit Tud-ban. :)

Sziasztok!
Egy másik fórumról jött az ötlet, hogy elővegyek olyan filmeket amiket valamiért eddig nem néztem meg. Nos, íme az elmúlt 7 nap "termése".
- Samurai I&II: Mindig is szemeztem a könyvekkel, és most, hogy a Criterionokat elkezdtem beszerezni, kipróbáltam a Samurai Trilógiát. Meglepően szórakoztató és élvezetes filmek, legalábbis azoknak akik szeretik a szamurájokat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket.
- Wild Strawberries: Az első Bergman filmem. A barátaim  ő és Tarkovsky filmjeit nem szeretik, s hasonlónak tartják őket és mivel amiket láttam Tarkovskytól, megkerestem a kb legrövidebb Bergman filmet, hogy meglássam hogy milyen rendező s milyen filmeket csinált. Nem hittem hogy élvezni fogom, ezért kerestem meg a legrövidebb filmjét. Nos, ezt is élveztem. Érdekes volt látni ahogy filmen megjeleníti a Borg professzor (Nem Star Trek :D) önismereti hibáit. Nem tudom ajánlani mert nagyon lassú és nagyon svéd, de akinek van mersze és türelme hozzá, az élvezni fogja.
- A Brief History of Time: egy egészen érdekes egyvelege egy dokumentum filmnek Hawkingról és a címadó könyvének az adaptációjának. Valahogy sokat akart markolni, így nem lett végül se tudományos ismeretterjesztő, se dokumentumfilm. Aki olvasta a könyvet nem fog új dolgot megtudni, maximum Hawking életéről, de Philip Glass zenéje kárpótol. Akit érdekel a téma annak csak ajánlani tudom, de ne számítson sok újdonságra a filmtől.
- Y Tu Mamá También: Alfonso Cuarón tragikomédiája sok erotikával nyakon öntve. Az öt film közül ezt tudom a legjobban ajánlani bárkinek, igazi érzelmi hullámvasút, a jó értelemben. Egyszer nevet az ember, egyszer majdnem sír. Illetve Lubezki itt is hozta a formáját a gyönyörű képeivel.
Mindenkinek további kellemes filmnézést és jó élményeket!  

Gyerekjáték (2019)
Kíváncsi vagyok milyen lett a modern Chucky. Az első két részt még gyerekként láttuk haverokkal, fostunk rendesen.

Két kedvencem egy klipben:

A West Side Story és Giorgio Moroder :)

https://www.youtube.com/watch?v=MvT_VoZ9bNE