Fiúk az életemből

Helló, ZS!

Nem az a baj szerintem, hogy valaki teljesen átszab egy könyvet, hanem az, hogy úgy tér el az eredetitől, hogy nem tud helyette legalább olyat vagy még jobbat. Herek szerintem nem tudott jobbat a jó öreg Dumas sztorija helyett, Kubricknak viszont nagyon jó elképzelései voltak King regényével. King egyébként valami olyasmit mondott Kubrickról, hogy "úgy forgatott horrorfilmet, hogy nem is ismeri a műfaj alapszabályait." Szerintem valahol itt van az eb elhantolva: Kingnél a rémisztgetésen volt a hangsúly szerintem, azon, hogy "hú, a szálló, meg a rémalakok, meg a szörnyűségek a múltban és a jelenben", míg Kubrick emberi oldalról közelítette meg a sztorit, s neki az volt a fontos, hogy a három ember egymáshoz való viszonyát érzékeltesse, s ne a szálló legyen középpontban. Ez az én teóriám, de ezt így tőmondatokban nem nagyon tudom kifejteni. King egyébként ponyvaírónak nem rossz, de szerintem komoly irodalomnak komolytalan. Persze nem kell mindig világmegváltással foglalkozni: Forsyth vagy Follett se egy nagy iró, engem mégis elszórakoztatnak. Jobban, mint King...

A HÁROM TESTŐR esetében szerintem félreértés, hogy a szereplők annyira nagyon fiatalok. Azért ne felejtsük el, hogy pl. Athos évekkel a sztori előtt már nős volt! Szerintem D Artagnan olyan 20 körül lehetett, de a többiek inkább a 30 körül jártak, plusz-mínusz egy-két év.

A pszichothrillerekből nekem is lejött, hogy ezek az emberek pszichopaták. De amikor az ember állandóan csak pszichopaták garázdálkodását látja, akkor könnyen jut arra az egyszerűsítő következtetésre, hogy minden, lelkileg problémás ember tulajdonképpen pszichopata, legfeljebb még nem uralkodott el rajta az őrület. Nekem ezek a filmek olyanok, amelyek mintegy legitimizálják azt, hogy idegileg labilis embereket erkölcsös dolog a túlvilágra segíteni. Tudom, persze, hogy egyiket se kell komolyan venni, de mivel nem egyedi művek, hanem pár éve hullámban jelentkeztek, az általuk sugallt felfogás szerintem erkölcsileg legalábbis vitatható.

A Charlotok négyen voltak, nem 3-an. Több filmjük is megjelent tavaly az Intersonictól, de mint tudjuk, e cég filmjei nehezen beszerezhetők a hülye forgalmazási módszereik miatt.

Már megint Jungot emlegetem, aki egyik tanulmányában részletesen kifejti, miért nem tetszett neki Joyce ULYSSES című nagyra tartott regénye. Tökéletesen igazad van egyébként abban, hogy bizonyos nagy művek nehezen olvashatók. Ezért is jobb, ha az ember őszinte érdeklődésből olvas, és nem azért, mert kötelező olvasmányról van szó, vagy mert sznob, és az ő köreiben illik ismerni bizonyos műveket. A Rejtő-regények szerintem éppúgy az irodalmat képviselik (bár engem nem nagyon érintenek meg), mint az Agatha Christie-könyvek, noha ezen sok sznob felhördül. Szerb Antal a világirodalomról írt könyvében egyébként Dumas-t se tartja olyan nagyra.

Alkatilag Chris első blikkre tényleg jobban illik a tejfelesszájú D Artagnan szerepére, mint Johnny. De látod pont ez az, hogy ezzel a szereppel Chris szerintem azért mégis elég jó sanszot kapott, hogy megmutassa, mit tud, mégsem tudott vele igazán élni.

Cara mia, tudtam én, hogy közöttünk sosem lehet komoly ellentét! :)

Szia és kösz! :)

Egyébként, hogy jót is mondjak neked: én pl. bírom Rebecca DeMornayt, bár azt elismerem, hogy nem egy nagy színésznő. Azért néhány filmben tetszett.

Hello, Field!

Vigyázz, mit írsz.:) Amikor én azt írtam, hogy Kubrick annyira átszabta King Ragyogását, hogy az eredeti könyv teljesen elveszett, a torkomnak ugrottak, hogy a szolgai adaptálást támogatom (ilyet persze nem írtam), és különben is, hogy lehet az "öntelt, pénzéhes bestsellerírót" támogatni a Szent Stanley ellenében, bla, bla... Most Te is valami ilyesmit csinálsz, csak persze Kinget illik nem szeretni.

A három testőrrel kapcsolatban egyébként teljesen egyetértek veled. A szereposztás Herek szerint azért alakult így, mert a regényben szereplő figurák életkorának inkább megfelelő, tehát nagyon fiatal színészeket akart választani. Az igazi ok persze valószínűleg az volt, hogy inkább a mozilátogatók életkorához közeledett. A cselekményből is ezért lett akcióparádé - annak nézhető, csak adaptációnak nem.

A thrillerekkel kapcsolatban: az általad említett felfogást szerintem nem sugallja sem a Vegzetes vonzerő, sem a Csendes terror, már csak azért sem, mert főszereplőik nem lelkileg sérült emberek, hanem pszichopaták.

A három Charlot filmjei tényleg megjelentek? Hirdetést már én is láttam, de a DVD-ket sehol sem.

Teljesen egyetértek, de hidd el, minden könyvet élvez valaki, ez a jó benne. Ha többnek nem is, egy embernek biztos tetszik. :-)
Egyébként nagyon jó a könyvízlésed és a régi filmekkel kapcsolatban is igazad van! :-)

Szia, wrack!

Nincs semmi baj, ha nem értünk egyet ebben. Én is láttam sok filmben Deppet, de valahogy nekem nem jött be.
Christ én sem tartom nagy színésznek, de ... hát nem is tudom ....  lehet, hogy Depp mégis egy fokkal jobb nála, de nekem valahogy mégis Chris szimpatikusabb. De most hogy ennyien kritizáltátok, elgondolkodtam rajta, tényleg nem nagy eresztés, de mégis van benne valami, ami tetszik. Viszont Depp szerintem nem lett volna jó D Artagnan, az nem illett volna hozzá. Ez kivételesen Chrishez illik jobban, ezt fenntartom. Egyébkén mostanában nem is foglalkoztam igazán Chriss-szel, nem tartozik a kedvenc színészeim közé, csak ez a topic juttatta eszembe. :-)

Szerintem nem a filmváltozatok hibája, hogy a fiatalok (sőt, általában az emberek) keveset olvasnak. Ez ugyanis így nem igaz! Olvasnak az emberek most is épp eleget, csak az értékek tekintetében felborult világunkban nem a nívósat preferálják: női magazinok, Story, ponyvák, botránykönyvek a fő favoritok, s ebben a felborult értékrendben sokan hajlamosak azt hinni, ha Stephen Kinget olvasnak, az már maga a nagybetűs, magvas IRODALOM

Szerintem teljesen igazad van. Manapság tényleg mindenki csak a Harry Potterig, Stephen Kingig, meg a ponyvaregényekig jut el. Én mondjuk sosem voltam valami nagy olvasó, de ezek tucatjai helyett inkább olvastam el olyan könyveket, mint a Három testőr, a Monte Cristo grófja, a Rejtő-regények (bár sokak szerint ez sem IRODALOM, de én nagyon szeretem őket), az 1984, a Bűn és bűnhődés, az Ábel-trilógia vagy akár a Hemingway-novellák és regények, hogy csak az újabbakat említsem. Mondjuk azt hozzáteszem, hogy némelyik irodalmi klasszikust viszont szerintem nincs az az ember, aki elolvassa és élvezi.
Egyébként a filmeknél is hasonló a helyzet. A fiatalabbak egy-egy filmre azt hiszik, hogy az a minden, pedig ha egy régebbi, hasonló témájú, de ezerszer jobb filmet megnéznének, akkor rájönnének, hogy az általuk istenített akármi valójában milyen gyenge.

Jó, igazad van, az eredeti történethez nem elég hű, elismerem. Jó, feladom! Igazad van, mint mindig. :-))) Már utálom azt a filmet. :-))
A Kéz, amely .... film izgalmas szerintem, de abban igazad van, hogy hamis képet sugall a lelkileg sérült emberekről. Ezt egyébként nagyon sok pszichothriller teszi, és igazad van abban, hogy ez nem jó. Ennek ellenére szerintem azért nem rossz film, csak rossz üzenettel.
Az "Igazad van" kifejezést kicsit sokat használtam most, de hát ha egyszer így van ... :-))

My Darling, isten őrizz, hogy lebeszéljelek az új A HÁROM TESTŐR-ről! Ha eltekintek a középszerű szereposztástól, még mindig az a legnagyobb bajom vele, hogy a neveken kívül az égadta világon semmi köze Dumas művéhez! Mi ez az idióta gyermeki páros, mint király és királynő? Hol van Buckingham herceg, az originál sztori egyik kulcsfigurája? Mi történt (illetve nem történt!) a királyné nyakékével, amelynek a könyv és Lester első filmje akkora figyelmet szentel? SPOILER!!! Mi az, hogy a Milady öngyilkos lesz, Constance meg életben marad? SPOILER VÉGE!!

A KÉZ, AMELY A BÖLCSŐT RINGATJA nálam szintén piroslapos, bár nem elsősorban Rebecca miatt. Szerintem ugyanolyan egy kaptafára készült "pszichothriller", mint a korszak bármelyik hasonló darabja a VÉGZETES VONZERŐ-től a CSENDES TERROR-ig, s azt a több mint káros felfogást sugallja (szerintem) a hozzá hasonló filmekkel együtt, hogy a lelkileg sérült emberek veszedelmes pszichopaták, akiket a legjobb felnyársalni, kádba fojtani stb., nehogy veszélyeztessék a hamis (amerikai) családi idillt.

Johnny Depp erősen túlértékelt

Nézd meg a Félelem és reszketést Las Vegasbant meg mondjuk Az Álmosvölgy legendáját. Sőt szerintem a Holtidőben is nagy volt.
Egyébként nem kötekedni akarok, és elfogadom a véleményedet, de én továbbra sem bírom Chris O Donnellt, és nem elfogultságból mondom, de szerintem Johnny Depp sokkal hitelesebb lett volna D Artagnan szerepében. Hozzá illik, Chrishez nem.

Szerintem nem rossz az új Három testőr változat, de nekem is a Michael York-os tetszett jobban.
My Darling! Azért remélem, hogy nem szakadnak meg a diplomáciai kapcsolatok, ne felejtsd el, hogy én sem haragudtam meg rád, mikor Madonnát kritizáltad. :-) Ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy bár szimpatikus Marilyn Monroe, azért Madonna szerintem érdekesebb, izgalmasabb és sokszínűbb egyéniség, mint ő.
Rebecca de Mornay a Három testőrön kívül nekem sem sok filmben tetszett, viszont A kéz, amely a bölcsőt ringatja c. filmben szerintem nagyon jó alakítást nyújtott a gyereket akaró pszichopata szerepében. Nekem abban tetszett a legjobban.
Johnny Depp vagy Chris O Donnell? Nekem inkább a második, de ízlések és pofonok ...
Mindenesetre szerintem Johnny Depp erősen túlértékelt, csakúgy, mint Tom Cruise. De persze mindenkinek szíve joga szeretni. :-)) Remélem, senkit nem sértettem meg. :-)

Chgamberlainnek = Chamberlainnek

Bocsi, Richard!

Nekem pont az tetszett Lester filmjében (nem szabad ilyenkor említetlenül hagyni George MacDonald Fraser forgatókönyvírót sem!), hogy az eredeti regény szerteágazó, sok epizódból álló cselekményéből rendkívül ügyesen emelték át a lényeget, s úgy tették korszerűvé (= az akkori, fiatalabb közönség által is elfogadhatóvá), hogy nem tettek rajta erőszakot. Athos története és a Milady raboskodása a könyvben is elég komor, ráadásul utóbbi lényegesen hosszabb rész. Faye Dunawaynek és Michael Gothardnek (Felton) hála, azonban minden gond nélkül elhittem, hogy a Milady ilyen hamar képes elcsavarni rabtartója fejét egy ügyes színjátékkal. Nekem pont az a meglátásom, hogy a film talán a könyvnél jobban karakteresítette a testőröket: talán csak Aramis halványabb a másik háromnál, de Richard Chgamberlainnek hála, ez csak akkor tűnik fel, ha nagyon belegondol az ember. Emlékszem, én azután olvastam el a könyvet, miután láttam moziban a Charlots által készített blőd, kétrészes paródiát (előbb jutott el hozzánk, mint a Lester-film), amely a szolgák szemszögéből ábrázolja az eseményeket, de Lesternél ezerszer jobban eltér a regénytől (DVD-n is hozzáférhető nálunk). Mégis kíváncsi lettem rá, milyen lehet a könyv: más volt, jobb volt, de a film is kellemes gyerekkori élmény maradt. Szerintem nem a filmváltozatok hibája, hogy a fiatalok (sőt, általában az emberek) keveset olvasnak. Ez ugyanis így nem igaz! Olvasnak az emberek most is épp eleget, csak az értékek tekintetében felborult világunkban nem a nívósat preferálják: női magazinok, Story, ponyvák, botránykönyvek a fő favoritok, s ebben a felborult értékrendben sokan hajlamosak azt hinni, ha Stephen Kinget olvasnak, az már maga a nagybetűs, magvas IRODALOM:

A pénz színében egyszerűen király volt. :)
Bár Paul Newman azért jobban adta a témát, de Cruise sem volt rossz.

Tom játéka teljesen korrekt volt szerintem az ESŐEMBER-ben, A PÉNZ SZÍNÉ-ben, a TÚL AZ ÓPERENCIÁN-ban és a JERRY MAGUIRE-ben. Más filmben vagy nem láttam, vagy idegesítőnek találtam.

Ezzel is egyetértek.

A filmet látva Oliver Reed (Athos), Faye Dunaway (Milady), Charlton Heston (Richelieu) annyira jók ezekben a szerepekben hogy nem is igen tudok mást elképzelni helyettük.

Te vagy az én emberem!

A Lester tényleg a legsikerültebb változat, de még ez sem tudja visszadni a regény árnyalatait.  Romantikus D Artagnan és Mme B. viszonya; sokszínű a háttér, benne figurák és intrikák; vidám pl. Porthos pénzszerzése; de komor és komoly Athos története és a Mylady raboskodása. A testőrök, a könyvhöz hasonlóan, a filmben is a vadnyugati cowboyhősökre emlékeztetnek, csak kicsit súlytalanabbak és felszínesebbek.
A fő bajom egyébként nem az, hogy Lester végülis kalandfilmet csinált, hanem az, hogy a mai nézők között - a Gyűrűk ura esetéhez hasonlóan - valószínűleg kisebbségben lesznek azok, akik, megismerve a történetet a filmből, elolvassák a regényt is.

Szerintem megint bevállalhatna pár drámai szerepet, mert Különvéleménnyel, Világok harcával, meg Útolsó szamurájjal, nem nagyon fog Oscar közelbe jutni, max a szupersztárságát, meg az árfolyamát emelheti tovább... lassan 30 milliáig...

Csak az a kérdés mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Ugyanis ilyen filmek, mint a Coctail, vagy a Top Gun, amelyekben csak mosolyogni kellett rengeteget dobtak a népszerűségén, és így már "jobbnál-jobb" szerepekkel keresték őt meg. Azt elismerem, hogy színészileg messze az Oliver Stone-filmben produkálja a legtöbbet, pechjére a toronymagasan jobb Daniel Day Lewis abban az évben jelentkezett "A bal  lábam" című Sheridan-filmmel és így Tom Oscar esélyei elszálltak, és ugyan még kétszer képbe került (Jerry Maguire, Magnolia) nyerni egyszer sem tudott. Mindazonáltal az Oscar sem objektív értékmérő, ha meggondoljuk hány nagy színész nem nyerte el soha, és hány rossz színész kapta már meg! Kis memorizálás után beugrott egy film, amiben tetszett Cruise, ez "A becsületbeli ügy", de ha jobban belegondolok, a film legjobb jeleneteiben itt is csak végszavazott egy nálánál jobb színésznek, jelen esetben Jack Nicholsonnak!
Dylan, bocs az off-okért! :-)

A Született július 4-én-ben tetszett a legjobban! Ezen kívül az a véleményem róla hogy egy közepesnél jobb színész, akinek manapság a neve egyenlő a  Blocbuster  és  Boxoffice  szavakkal, de szerintem ez nem olyan gáz...

/Azért ez már elég off téma.../

Én bírtam az Esőemberben, a Pénz színében, a Mission: Impossibleben és a Tágra zárt szemekben is. Más filmben még nem nagyon láttam.

Nekem Cruise a Legendában nagyon szimpatikus volt (akkor még egyáltalán nem számitott sztárnak), maximálisan illett a filmbe. Bár mondhatnék még pár filmet, amiben szintén legalább ilyen szimpatikusan szerepelt, de kb. kétszer ennyit, amiben ugyanennyire idegesitett.