Engem speciel nem érdekel, hogy nem vagy értelmiségi. Sokkal fontosabbnak tartom az értelmességet (amit nekem eddig megmutattál).
Nem tartom magam tévedhetetlennek, nem várok én el semmit, sőt... Természetes, hogy mindenkinek mások a tapasztalatai, és éppen ezért szoktam úgy kezdeni az ilyen nagymonológokat, hogy "nem meggyőzni akarok senkit, hanem elmondani, én hogy látom a dolgokat". Most ez kimaradt, bocs.
Miért, az a mondat mennyivel hangzik jobban (és most szándékosan túlzok, nem kell mondanod:)): "Jaj, bíró úr, esküszöm, én nem tehetek semmiről! Hát egyszer csak ott volt a kezemben a kés, hát csak nem maradhatott parlagon. Csak le kellett szúrni vele valakit, nem igaz?"?
Amit te leírsz, szerintem az IS felelősségáthárítás.
Az én elvem az: felnőtt, érett embernek korfüggetlenül (ez a 18 éves, automatikus korhatár egy nagy marhaság) tudnia kell, mit tehet meg egy késsel, és tudnia kell dönteni arról, hogy mit tesz meg vele. Meg úgy egyáltalán bármiről. Ha döntött, onnantól a felelősség azon része az öve. Ahogy az is döntött, aki a kést átadta, és ehhez a döntéshez is tartozik felelősség. A rendőröknél külön tudománya (viktimológia) van annak, hogy még az áldozat, a leszúrt ember felelősségét is vizsgálják. Sőt, az is döntött, aki a kést legyártotta... és akkor még ott vannak a bányászok is, akik a vasércet, ugye... Na persze...
Mindenki dönt, mindenki vállal kockázatot, ezért mindenkinek vállalnia kéne a következmények és a felelősség "rá eső" részét. De persze nem lehet mindent maximálisan mérlegelni, mert akkor a kockázattól félve senki nem csinálna semmit, és belehalnánk a saját döntési és felelősségvállalási képtelenségünkbe, az energiáinkat meg lekötné a bűnbakkeresés, amiért semmi nem oldódik meg, semmi nem lesz jobb... Hopp, csak nem ez történik általában a világban?
Én még életemben nem láttam olyan helyzetet, ahol csak az egyik, vagy csak a másik volt hibás. Amikor egy embert, egy oldalt neveznek meg egyértelmű felelősnek, ott szerintem felelősségáthárítás van, slussz-passz. Leszámítva azt az egy helyzetet, amikor valakit teljesen váratlanul, orvul hátba szúrnak, egy olyan környezetben, amiben ennek semmi előjele. Előjelek azonban a legtöbbször vannak, csak nem törődnek velük.
Volt régebben egy tök jó sorozat a Discovery csatornán, a Katasztrófák nyomában, ami pont arról szólt, hogy egy tragédiához mennyi apró, önmagában jelentéktelen hiba vezethet. A legtöbb esetben azonban a végkövetkeztetés az volt, hogy eleve az egész koncepció szar volt, és a hanyagság, a közöny, az önteltség vagy a kapzsiság tette ezt a hibákon keresztül végzetessé. Ezek meg emberi tulajdonságok, aminek legfeljebb az egoizmushoz van köze, és sok kis egoizmusból lett a liberalizmus... Akkor ezzel azt hiszem, csináltam egy szép hurkot, és visszatértünk az alapkérdéshez:).
Csak hogy a film is megint téma legyen: lejjebb már téma volt, hogy ez a kedves fiatal párocska is dönthetett volna úgy, hogy a tinik első pofavágására, agresszív megmozdulására elhúznak a tópartról. De nem, ők maradtak "keménykedni", amiből az egyre durvább szívatások, amiből a kutya leszúrása lett, és onnantól lett kb. teljesen kontrollálhatatlan ez a dolog. "Bíró úr, az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött."?!
"- Igen, bíró úr, én adtam neki a kést, de nem tudtam, mit akar tenni vele. Nem mértem fel jól a helyzetet, ebben hibás vagyok.
- Igen, bíró úr, a késsel én szúrtam, ebben bűnös vagyok."
Akik erre a két mondatra az adott helyzetben nem képesek, azoknak szerintem nem kés meg liberalizmus, hanem Libero való:).