Közben többször átgondoltam már mi a fene hibázik és az ami nem jött át. Lehet nem a filmben kell keresni a hibát, hanem bennem. Végül arra jutottam én nem ezt a filmet fogom tartani a 10 évet átölelő 1. Marvel-korszakának lezárására. Még akkor sem, ha a készítők értelemszerűen annak gyàrtották.
Szorosan a Marvelt követve, mint univerzumot, miint szórakoztató franchiset,. Mint Hollywoodot pimaszul megreformálni igyekvő kalandfilmek egyvelegét szeretném alapul venni. Azaz most hagyom az összes többi filmet, műfajostól kicsit hátra.
Kiskoromban képregénygyűjtő voltam. A San Raimis Pókemeberektől elaléltam. Majd ahogy jött a többi film, olyan durván beszippantott a Marvel világ, hogy még olykor magam is meglepődtem. Az egyre megújuló , mindig egy lapáttal rátevő látvány, a rajongóknak kidolgozott karakterépítések. Az összefonódások, a szerethető viccel. S persze a mellényúlások, amelyeket miost direkt nem ínevezek meg, mert tudom, hogy ez ugyanúgy relatív. Szóval nem úgy szeretnék negatív élménybeszámolót tartani, hogy megnéztem a Thor 2-őt, Megtorlót és beülttem a Végjátékra.
Annyira nehéz spoiler nélkül... De nekem már például itt volt valami megmagyarázhatatlan rosssz érzésem a film eleji kiírásnál. Nem tudom ez mennyire bevett szokás volt eddig, és Ti találkoztatok e ilyennel a magyar mozikban? Én nekem ez újdonság volt és a balsejlés mellé ott toporzékolt bennem már a kíváncsiság, hogy mi lehet ez az óriási nagy dolog amit ennyire mindenkinek titokba kell tartania.
Nos átgondolva én egy ócska húzásnak tekintem bevételrehajazás és rekorddöntögetés reményében. Egyrészt szerintem nincs ember a Földön aki ne nézné meg, ha már látta az előző részt akkor sem, ha tudna belőle kiszivárgott dolgokat. A látványt úgyse tudja senki spoilerezni és akkor tegye fel a kezét, aki egy Marvel filmnél nem ettől várja a döntőbb filmélményt.
Az Amerika kapitány 3-nál éreztem azt, hogy valami nagyon durva élményekben lesz majd részem még és ennyire értő kezekben van életem egyik nagy korszakos szórakoztatóipari terméke. És, ahogy mindeki elvárta szinte vaksi hittel Russoék képesek voltak a következővel felülmúlni magukat, ami óriási nagy fegyvertény. Az meg már csodaszámba ment, hogy ezt a fejlődést egy műfajom belül, egy univerzumon belül még meg tudták fejeleni egy nem csekély ugrással, a Bosszúállók 3. Részével. Ott azt többször is gondoltam, nem mertem kimondani, mert azért a remény élénken élt bennem, hogy ennél még mi lehet jobb? És tényleg elképzelni sem tudtam mi lesz majd az, amivel újra meg fognak lepni minket. Ugyanis joggal vártam azt, hogy sikerül.
Csakhogy Russoék egy élesváltásban olyat merészeltek húzni, amely egyrészt filmtörténeti h jelentöségű is lehet, másrészt szerintem valamit érezhettek vagy nem tudom, hogy a megújúlást a műfajfilmen belüli műfajváltással akarták meglépni. És valamiylen szinten az a baj nem is tudok haragudni rájuk, mert adtak előtte három olyan filmet iis, amit ha elkezdek nézni naphosszat ellennék velük. Kis svindlinek érzem az Oscarra hajazásukat, amivel végsősoron nálam kivérték a biztosítékot. A Fekete Párduc máig számomra érthetetlen jelölése talán átkódolta az agyukat gyártás előtt. Hogy így is lehet gondolhatták, de nem basszus azt csak ilyen Zöld könyvel lehet. Amiben talán van 1 CGI jelenet összessen talán. Amire azért ültem be, mert tudtam, hogy komikus lesz, drámai , emberi kapcsolatok mélységeinek ábrázolását vártam és nem fognak 5 percen át durva számítógépes ütközeteket vívni. Aztán meg úgy jöttem ki a moziból, hogy uhh ez mekkora film. Literes kólával, popcornnal, Polgárhaborúval, Infinity Warral a retinámban égve ültem be a Végjátékra és nem tudom, most sem azt mondani, hogy én a legjobban várt, mindent erre feltevő lezárást képző Marvelfilmet néztem. Nem az én vágyaimnak való világ szintjét lépték meg ezúttal sajnos, hanem számomra teljesen univerzumidegen filmeseszközök sokasága lett. Bármennyire igyekeztem nem bírom szeretni, és még abban reménykedem lesznek filmek amelyek kiköszörülik bennem a csorbát..