Amúgy meg, mint írtam, ezek nem bosszúfilmek. Thanos a szerelmét akarja lenyűgözni a kesztyűvel, tehát az romantikus. A körülötte csetlő-botló hősöcskék, akik magukat bosszúállóknak tartják, simán kimerítik a vicc fogalmát.
Az óriásplakátos film pedig annál sokkal árnyaltabb, emberibb, hogy rá lehessen húzni egy ilyen skatulyát.
Aki igazi bosszúállós sztorit akar, annak a Daredevil tévésorozatot ajánlom. Na, az nem ilyen haverfilmes popkornság, ott van vakbélműtét, kád széle, Tarzan sarka, meg minden más, ami igazán kemény. Felnőtt tartalom, korrupció, bűnözés, erőszak, gyilkosság. Olyannyira tömény, hogy attól gondolhatnák néhányan, hogy képregénybeillő, pedig csak a valóságot képezi le, leszámítva azt a benne szereplő egy-két embert, aki a saját sorsát a többi emberé mögé helyezi. Innen nézve inkább modern sci-fi. De ilyen mozgóképekkel nem fogják megszüntetni azt, ami az ezekben a filmekben IS szereplő társadalmi állapot. Ahhoz igazából az kell(ene), hogy az emberek felálljanak a tévék elől és egymással kommunikálva, összegyülekezve együtt eszméljenek rá a legújabb legvidámabb barakk hazugságaira és maguk cselekedjenek, ami szintén nem bosszú-kategóriába lenne illő. Befolyásosság, szuggesztió terén a hazai médiaállapothoz képest Hollywood egy vézna kis független stúdió. De ebbe ne is menjünk bele jobban, nehogy még valaki erre járó sértve érezze magát, hogy meggyőződésében megkérdőjeleződik.