Kicsit elbíbelődtem vele én is, de igazából játék, úgyhogy nem kell véresen komolyan venni. Ha máskor állítanám össze, biztos lennének csereszabatos művek és a sorrend is változna.
Mivel az én listám az idei 65. ez azt jelenti, hogy minden idők harmadik legnagyobb részvételét értük el, már csak a 2009-es 73 listás, illetve a 2008-as 68 szavazós év volt népszerűbb. Gratula mindenkinek a jó eredményhez!
Idén próbáltam egy olyan listát összehozni, ami nem szigorúan lila, sznob, köldöknézős összeállítás és nem is olyan kommersz, hogy csak a minden nagyobb városban vetített kasszasikerek sorakozzanak rajta. Mi tagadás, jó hibrid lett, de most ez van, nekem így is tetszik, talán másoknak is. Íme:
20. Nap nap után /Every Day
Nagyon tetszett az alaphelyzet, a – tán nem számít kulcsfontosságú dolog idő előtti közlésének - napról napra mindig más testben való ébredés és az ekörül támadó zűrzavar, a felállított szabályok ellenére kialakuló érzelmi kötődés megjelenése. Kicsit a Hegylakó, vagy hogy újabb példát írjak, az Adaline varázslatos élete történetére is emlékeztet mindez, csak míg ott az egy testben letöltött idő végtelensége okozta a magányt, addig itt csavartak egyet a dolgon, és mindezt egy napban határozták meg. A végeredmény ugyanaz, így kérdés, hogy létezhet-e ennek egyáltalán boldog befejezése.
19. Hegyek között /The Mountain Between Us
Két (Kate) nagyszerű színész alakítása a repülőgép-baleset utáni szó szerinti és képletes útkeresésben. Nincsenek nagyon nagy pillanatok, óriási drámák, egyszerűen az egymásrautaltság az egymásra reagálások, a néma, csendes megfagyásba való bele- vagy bele nem törődés története. Még a legnagyobb hőhullámban is képes megborzongatni.
18. Viszlát, Christopher Robin! /Goodbye Christopher Robin
Alan Alexander Milne író első világháborús veteránként Londonból vidékre költözteti családját. Bár feleségével kevésbé jön ki, fiával való időtöltése segít feldolgozni háborús traumáit, ezen játékok, játszadozások során jön létre Micimackó, melynek írásos változata révén egészen a világhírnévig jut, miközben fiával, Christopher Robinnal (Róbert Gida eredeti neve a könyvekben) fordítottan alakul minden. Meghökkentő, hogy sokunk gyermekkori kedvencének elkészültében mi munkált a háttérben. Ebben a tekintetben a Banks úr megmentésével rokonítható. A másik tavalyi Christoper Robin-mozit (pedig nem is volt semmilyen Milne-, vagy Micimackó-évforduló:) ) is kedvelem, de annak szorija megmarad a Milne mesék tanításainál, míg itt valamivel komolyabb dologról szólt a történet, ezért választottam ezt.
17. Vissza a gyökerekhez /La ch tite famille
Danny Boon hatalmas francia komikus. Az „Isten hozott az Isten háta mögött” című 2008-as fergetege máig a franciák legnézettebb francia filmje (20,49 millióan látták - az örökrangsorban csak a Titanic áll előtte 21,77 millióval mögötte harmadik az Életrevalók 19,49 millió nézővel), ami arról szól, hogy az ország legészakibb városába, Bergues-be „száműznek” egy csaláson kapott közalkalmazottat. A helyiek által beszélt ch’ti (stí, vagy sötömi) dialektus mindenki más számára érthetetlen. Az ország egyéb helyein meg ugyanakkor úgy gondolnak erre a térségre, ahol sarki hideg van, barbárok lakják, nincs villany, stb. Aztán persze kiderül, hogy nem így van, és hogy nem biztos, hogy az a sötét, akit annak hisznek mások, és hogy a legvadabb sztereotípia, előítélet sem olyan erős, mint az azt kifigurázva megsemmisíteni képes humor, amire manapság nagyobb szükség van, mint tíz éve.
Na, ennek a remeknek készült el egy – ha nem is folytatása, de rokon filmje, ami ugyanabból a közegből kiragadott karakterek köré kerít kiváló komédiát. Nagyon jó!
16. Hang nélkül /A Quiet Place
Chaplin, a Bombasiker és A némafilmes után egy újabb bizonyíték arra, hogy egy filmben beszélni sem kell ahhoz, hogy az lekösse a nézőjét és hatással lehessen rá az első perctől az utolsóig.
Ha jó a történet és benne a szereplők, akkor működhet mindez egy olyan fontos filmnyelvi eszköz, mint a hang nélkül.
John Krasinski sokoldalúságát mutatja, hogy szinkron- , tévé- és moziszínészkedésen túl mint író és rendező is megállja a helyét.
15. A víz érintése /The Shape of Water
Különleges szerelmi történet, melyet lehet ledegradálni A kétéltű ember koppintásának, de hát egyrészt A farkasokkal táncolónak is volt helye az Arábiai Lawrence után, másrészt Del Toro kézjegye így is láttat egy sajátos ízt - hogy egy teljesen egyedi képzavarral jellemezzem a művét. :) Remek alakítások, látvány, zene – szeretem!
14. A karácsony-mentőakció /Santa & Cie
Alain Chabat fergeteges francia vígjátékát mindenkinek látni kell! Bár családi filmként adták el a moziban, valójában a felnőttebbek tudják jobban élvezni. Az biztos, hogy én többször is a térdemet csapkodtam a nevetéstől. Kevin, Grincs és a Télapu mehet a levesbe, mostantól ez a kedvenc ünnepi komédiám. :)
13. Ready Player One /Ready Player One
Belőlem teljesen kiveszett, pontosabban sosem volt meg a számítógépes játékok okozta függőség, bizsergés, így aztán a történetnek csak a filmes utalásai bizsergették meg a fiatalabb kori énem emlék-receptorait, de ettől függetlenül komálom ezt a sztorit, melynek leforgatásával Spielberg-időutazást tett a saját fiatalságának filmkészítő korszakába. Sajnos a mai ifjú generáció ezt már egyre kevésbé értékeli, de azért így is sikeres produkció született, amit jólesik időnként újra elővenni a gyűjteményből, mert hát mindegyikben ott a helye!
12. Fantomszál /Phantom Thread
A valószínűleg legjobb főszerep-Oscar mutatóval (20/3) bíró, e filmmel visszavonult Daniel Day-Lewis színészi magasiskolája és az író-rendező Paul Thomas Anderson zsenije együtt teszi felejthetetlenné az úriszabó és a pincérlány visszafogott, kifinomult, szomorú történetét. Akár a vásznon látott ruhaköltemények, úgy maga a Fantomszál sem mindennapos használatra való, de ha előveszem, imádok elveszni a film szövetében.
11. Három óriásplakát Ebbing határában /Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
Bár nem számoltam utána olyan alaposan, mint Dylan fog, de ránézésre megvan az idei szavazás első helyezettje, így megengedhetem azt a luxust, hogy „versenyen kívül” említsem a jók között, mert hát természetesen ott a helye, „élesben” dobogós lenne nálam is, így hagyok esélyt másnak.
10. Szerelembe gurulva /Tout le monde debout
Franciák nélkül nincsen éves filmlistám, így örömömre szolgált, hogy idén többet is betehettem a legjobbak közé. A Szerelembe gurulva egy kiöregedő félben levő szélhámos, skalpvadász nőcsábászról szól, aki még attól sem riad vissza, hogy mozgáskorlátozottnak adja ki magát, csak hogy összejöjjön a numera. Ahogy lenni szokott, a fagyi visszanyal, így aztán benne ragad a szerepben, ám ennek egy valóban mozgásában korlátozott, ám minden más téren szárnyaló személyiségű nő az okozója. A két eltérő beállítottságú, értékrendű személy az idő előrehaladtával hatással lesz egymásra. Hogy mennyire? Az kiderül a filmből. :)
09. Az első ember /First Man
Igen, lassú, igen, nem teljes életrajzot mutat, igen, nem csak az űrben játszódik, igen, nem tűzik ki a zászlót, de pont nem izgat egyik kifogás sem. Ezek nélkül – és Gosling alakítása valamint Horowitz csodás muzsikája, a feleséget megformáló Claire Foy játéka s az egész sztori részletgazdag ábrázolása miatt – is nálam kedvenc.
08. Aquaman /Aquaman
Kétségkívül a tavalyi év NAGYBETŰS kalandfilmje, melynek megtekintése során olyan korábbi moziérzések jártak át, mint amilyeneket mondjuk Az elveszett frigyláda fosztogatói, Tintin kalandjai, s hasonlóakkal való első találkozáskor éreztem. Az igényes B-matinék, ifjúsági (kép)regények hangulatát hordozza, s egy ilyen típusú filmtől többet nem is várok el.
07. Elit játszma /Molly s Game
A tehetséges télisportoló lány Eddie, a sas-szerű bukás után a civil életben keres boldogulást, amit egy meglehetősen speciális közegben lel meg, de korábbi elhivatottsága itt is segítségére van. Aaron Sorkin utánozhatatlan az ütős forgatókönyvek, a szikrázó dialógusok terén, Tarantinót is képes lehagyni lendületben és dumában. Molly játékának talán utóbbi a gyengéje is: míg egy Ragadozó városok vagy egy Irány a Pókverzum vizuálisan zabálja le az ember energiáját, addig itt verbálisan kapunk három-négy filmre való adagot, s aki erre kevésbé fogékony, az elvérzik a befogadás közepette. Pedig istenuccse élvezetes hallgatni (is) a kártyaasztal világában alakuló emberi sorsok meséjét.
06. Szólíts a neveden /Call Me By Your Name
Mondhat bárki bármit, ez egy nagyon szép szerelmi történet! Amiben ha valaki csak a barackot látja, az a Cyrano de Bergerac-nál is leragadhatott a nagy orr problémájában. Timothée Chalamet két kiválasztott filmemben szerepel, ám míg a Lady Birdben csak epizodista, addig itt a hátán viszi az egész produkciót. James Ivory (Szellem a házban, Napok romjai) forgatókönyvírója és producere a filmnek, a film zeneanyaga is kiváló. Talán nem mindenkinek sokszornézős darab, de mindenképpen mérce, mert ez egy tökéletes film!
05. Legendás állatok: Grindelwald bűntettei /Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald
Az író Rowling és a rendező Yates eddigi egyik legjobbjaként tekintek rá. Egy olyan darab, ami bár a varázslóvilágban játszódik, mégis egyre inkább közelít a valósághoz. Grindelwald a 21. századi szónokok közt is vinné a pálmát, alakja a leghitelesebben kidolgozott főgonoszok egyike. Verbálisan, pálca nélkül is ugyanolyan erős, ebben áll az igazi ereje. Így ha azt kérdezi valaki, hogy hol vannak a filmben Grindelwald bűntettei, csak nézze végig a zseniálisan alakító Johnny Depp jeleneteit!
Mivel ezekben a Legendás állatok-filmekben nincsenek fiatalok, vagy éppen fiatal-felnőttek, csak bohókás „legény” a fura állatkáival, így a rajongói táboron kívül nehéz újabb nézőhíveket toboroznia a sorozatnak, de még van akkora az a tábor, hogy ennek ellenére végigvigyék az eredeti alkotói elképzelést. Rajtam nem fog múlni. :)
04. Fekete Párduc /Black Panther
Egy ragyogó királydráma. Egy nagyon elgondolkodtató történet, melyben valaki azért áll a gonosz szerepkörében, mert úgy véli, hogy a meglévő tudás segítségével sokkal több emberen lehetne segíteni annál, minthogy a világtól eldugva csak egy nép üdvözüljön általa Egy film, ami műfaját tekintve még sohasem ábrázolta ennyire behatóan egy nép, egy népcsoport kultúráját. Történetéből adódóan szinte kizárólag e kultúrából érkező művészek alkották meg – a kamera mindkét oldalán. Ez legalább olyan úttörő tett ma, mint amilyen volt a 60-as években megalkotni a sztorit Stan Lee-nek. Mindemellett a fekete Párduc persze még szórakoztató szerepkörének is megfelel, de jelen esetben ennél sokkal többről van szó. Nem kérdés, hogy a Marvel eddigi legfontosabb filmje…
…ami egy kevésbé beteg világban egyáltalán nem lenne az idei díjszezon kapcsán a gúnyolódások céltáblája.
03. A préri urai /Hell or High Water
Tavaly ilyenkor egy akkora Három óriásplakát-reklámot indítottam el, aminek hatására (csakis emiatt, naná!:) ) nekem most már nem is kell szavaznom rá, anélkül is megnyerte az idei versenyt. Nálam hangulatában hozzá hasonló ez a „piszkos Blues Brothers”, azaz A préri urai, ami viszont úgy tűnik, hogy az idei szavazáson szinte teljesen feledésbe merült (bár mire közzéteszem e sorokat, úgy látom, hogy egész jól hajrázik), pedig egy nagy film, melyben a texasi tájon tájszólásos tolvajokat üldöző Jeff Bridges alakítása leszakítja a vásznat.
02. Lady Bird /Lady Bird
A tavalyi év legszívmelengetőbb mozija a számomra máig kimondhatatlan nevű Saoirse Ronan-nel a főszerepben, akit még Peter Weir utolsó, Út a szabadsága című filmjében fedeztem fel. Greta Gerwig rendezése egy sacramentói tinédzserlány mindennapjait mutatja be. Habókosan komoly, lázadóan szeretre vágyó, gonoszan érzékeny, zárkózottan útkereső – csupa olyan kettőségek jellemzik, mint korának bármelyik fiatalját. Társainak ugyanúgy megvannak a saját problémáik, kinek ez-kinek az. Anyjával történő veszekedéseik ellenére nagyon erős a kapcsolatuk, ezt is kiválóan ábrázolja a film. A Lady Bird afféle felnövéstörténet, méghozzá az értékesebb fajtából.
01. Csillag születik /A Star Is Born
Az év zenés filmje, mi több, az egyik legjobb mozgóképe. Igazából a zene csak egy olyan eszköze, mint a Gravitációban az űr, ha behelyettesítenénk bármi másra, a dráma, akkor is egy remek dráma maradna, így viszont még jó zenéket is hallgathatunk hozzá és a hozzám hasonló Lady Gagát nem kedvelők is a végén hamut szórhatnak a fejükre, mert a csaj lejátszik mindenkit. Persze ez a „ki a jobb” hasonlítgatósdi annyira nem kenyerem, ráadásul van itt a háttérben egy kis szerepben is nagyot hozó Sam Elliott, akiről eddig is tudtuk, hogy szakmájának mestere, s erre most sem cáfol rá. Bradley Cooper pedig immár a kamera mindkét felén bizonyít, s a siker hatására szintet ugrik, legközelebb már Leonard Bernsteinként rendezi saját magát, ami azért így elsőre elég meredek, de hát én ezt a projektet látva is legyintettem, aztán mi lett belőle? Nézze meg mindenki!
Fentieken kívül voltak olyan produkciók is, melyeket e keretek között nem lehet említeni, mivel vagy nem felelnek meg a dátum szerinti intervallumnak, vagy pedig olyan tévésszolgáltatónál került bemutatásra, ami szintén az itteni feltételeken akad fenn – ezekről esetleg a későbbiekben érdemes lenne gondolkodni, mivel egyre több ilyen lesz.
Voltak nem tetsző filmek is, és voltak nagyon tetsző sorozatok, de ezekről itt a kutya se kérdezett, így majd valamikor a “Ki mit néz most” vagy a “Sorozatokról általában” topikokban írok róluk – nézegessétek azokat a rovatokat is, ahogyan az Xpress egész fórumát, és ami a lényeg: ne csak most a szavazáskor, hanem egész évben!