Összeállt az én listám is:
1. Lady Bird - Az év legszerethetőbb filmje, hatalmas szívvel és remek karakterekkel.
2. Hang nélkül - Engem teljesen lenyűgözött, hogy manapság, a csilivili trükkök korában elő mertek állni egy olyan filmmel, ami gyakorlatilag a némafilmek eszköztárával dolgozik. Az pedig, hogy a horror jellegen túl drámaként is tökéletesen funkcionál, csak hab a tortán.
3. Rossz versek - Az év legszerethetőbb hazai filmje, szintén hatalmas szívvel, remek humorral és pazar képi világgal.
4. Kísértettörténet (Szellem/Világ) - Egy kis Terrence Malick, egy kis Ghost, az összhatás pedig az egyik legszebb film a magányról, a vágyódásról és az időről.
5. Nyár - Ami a legtöbb nézőnek a Bohém rapszódia volt, az volt nekem a Nyár. Valós események ihlette zenés film egy valós zenekarról és énekeséről. Csak éppen ez tetszett is. Zene, politika, szerelem, mindez a 80-as évek Szovjetuniójában.
6. Solo – Egy Star Wars történet - Amennyire nem szenvedtem a Zsivány Egyest, annyira tetszett az ifjú Han Solo filmje. Kalandos-mesés, mint az eredeti Star Wars-filmek.
7. A néma forradalom - Izgalmas, érdekes, és szívszorító volt nézni a Kelet-Németországi gimnazista osztály kiállását az 56-os magyar forradalom mellett ebben a szintén megtörtént eseményeken alapuló filmben.
8. A jelenés - Valódi Márai-jelenése volt-e a francia lánynak, vagy nem? Engem végig feszültségben tartott a film, ahová a sztorit vezette, az pedig katartikus volt. Plusz pont, hogy tisztelettel állt a témához!
9. Én, Tonya - Egyszerre volt nagyon vicces és nagyon durva. Pompás színészi alakításokkal.
10. Sztálin halála - Még mindig túl kevés film készül a kommunizmus bűneiről, de ez felért egyszerre hárommal is. Vígjáték, dráma, történelmi/politikai film, de nagyon odamondott, az biztos!