igaz, egy másik fórumon már megfenyítettek, hogy mindenhová ezt az agymenést posztolgatom, de azért enegedjétek meg nekem, hogy ide is bevágjam a passióról alkotott véleményem:
a passió
kimerítő élményben volt részem. miközben látásom, s hallásom minden egyes korbácsütést követően egyre tombábbá vált, azért az agyam sebesen járt, s ellentmondásos érzések keringőztek bennem őrült tempóval. megbotránkozzak? sírjak? nevessek? álljak fel és hagyjam ott az egészet? ha mel gibson felzaklató filmet kívánt rendezni, akkor sikerült neki. végül a lemondás és a kimerültség lett urrá rajtam, s már csak azt kívántam, hogy legyen végre vége. néha idétlenül felnevettem, morbid viccek jutottak eszembe, s eldöntöttem, hogy az írás végére azt fogom majd írni, hogy "remélem, a forgatás során egyetlen james caviezel sem sérült meg". valóban, a film dícséretére legyen mondva, hogy a gore rendkívül valósághű, fájdalmasan naturalista, viszont magától értetődő a kérdés: tényleg szükség van erre?
nem vagyok hívő, nem követem egyetlen vallás tanait sem, mégsem mondhatnám ateistának magam, hisz van hitem, csak úgy vélem, az kizárólag csak rám tartozik, hogy miben hiszek. ami pedig a vallást illeti, egyszer vki azt mondta: "ha azt szeretném, hogy sok-sok ember meghaljon, akkor kitalálnék egy hitrendszert". a kereszténység tanait csak laikus óvatossággal ismerem, viszont a jókora hiányoságokkal rendelkező ismeretem e film által nem kapott erőre, hisz egy mondatban is leírható, aminek a passió játékidejének 95%-át szenteli: jézus szenvedett, mielőtt meghalt. hogy miért? a "megváltásért" már nem szerepel a forgatókönyvben, mint ahogy jézusról, az emebrről sem tudunk meg semmit se. a film az árulással kezdődik, majd rögtön rátér arra, hogy explicit módon bemutassa a názáreti szenvedéseit. jézust megverik, leköpdösik, megrugdossák, majd jó negyedórán át korbácsolják, egészen addig, amíg bőre cafatokban nem lóg róla. ekkor kezdődik az igazi megpróbáltatás: séta a koponyák hegyére. ez kb. fél óráig tart. végül megnézhetjük a keresztrefeszítés mikéntjét. igen, premier plánban. s természetesen lassítva. ekkor azt hiszem épp arra gondoltam, hogy szívesen gibson képébe üvölteném, hogy "oké, vettük a lapot!". de nem, ő nem elégszik meg ennyivel. még azt sem mondhatnám, hogy a "hittan kezdődknek" előadást tart, ugyanis nem következetes, inkább szemezget a legnépszerűbb ismérvekből. pilátus mossa kezeit... az vesse rám az első követ... ja, s igen, a sátán is befigyel, ha esetleg nem ismernénk fel azonnal, hát beveti a kígyós trükköt. apró flashbackek formájában előjön néhány fontosabb tan, még az utolsó vacsorára is beleshetünk néhány másodperc erejéig, de ezek csupán szilánkok, melyeket a korbács szakított ki krisztus csontjaiból.
néztem, s elkábultam. vártam a katarzist, vártam az érintést, de nem jött. hideg fejjel kellett konstatálnom azt, hogy gibson nagysikerű filmjének befejező momentumát duzzasztotta fel jó két órás mozivá, de ami a rettenthetetlenben drámai volt (imádom azt a jelenetet, ahogy murron egyszer csak feltűnik a tömegben), az itt inkább csak fárasztó. kimerítő élményben volt részem. s ahogy ígértem: remélem, a forgatás során egyetlen james caviezel sem sérült meg.
