MADONNA
2009.08.22
Kincsem Park
A jegyet még születésnapomra kaptam, akkor nagyon-nagyon távolinak tűnt ez az augusztus végi időpont. Aztán hamar elrepült a nyár, ami mégsem egy szomorú tagmondat, mivel még csak most fogok indulni a tengerhez. :)
A popkirálynő leglelkesebb rajongói már délután 3-kor lecövekeltek az ügető elé, ahol egymás utáni kordonrekeszekkel zsilipelték elő a nagyérdeműt, hadd szokják meg már kint a hering üzemmódot. Itt aztán tényleg dominált az érkezési sorrend, nem nagyon lehetett kitrükközni a rendszert, de nem hiába végeztem kiválóra a tolakodás-tanszéken, kb. ezer embert mégis beelőztem egy hirtelen lendülettel. A kapukat fél hat helyett úgy negyed hétkor nyitották, addig próbáltak a színpadon, s ugyebár azt nem láthatják az érkezők, akik ezt a szabályt még mindig nem tanulták meg, ezért aztán füttykoncertet rendeztek. Egy ostoba liba még egy játékvezetői síppal is megkínálta a dobhártyámat, igaz, csak egy alkalma volt rá. Az elgémberedett tagjaimnak igazán jól jött az 500 méteres síkfutás a színpadig, ahol sikerült egész jó helyet megcsípni. Nem érkeztem hiába, a színpadon egy baseballsatyis csaj pár táncossal nyomta a Ray of Lightot. Már lement a fél nóta, mire bő két méteremet átjárta a döbbenet, bakker ez Ő! Madonna kijött, és a leggyorsabb néhány száz rajongónak énekelt egyet... Volt pacsizás is, aztán még valamit hátul magyarázott a technikusoknak s eltünt, mintha csak délibáb lett volna. Ezután a szokásos dolgok, a tömeg gyűlt, tolakodás, anyázás stb. A celebek is pont erre jártak, Steiner Kristófka forró cuki shortban, és piros szivecskés napszemcsiben, de volt itt Mágenheim Julcsi, Kertész Géza, Retekklub Randa, TV2 Onyutha (utóbbi esőkabát nélkül, hurrá nem fog esni!) de még az exparókagyáros Wajna-apó is kibattyogott valami szöszi modellel. Volt pár lányos külsejű fiú, akik tisztára úgy néztek ki, mintha most ugrottak volna le egy Andrássy úti platóról, de a csaj-csajokat sem kellett félteni, tucatnyi Madonna-koppintás rohangált fel-alá. Egyszer csak belezendített Oakenfold, s máris lett hangulat. Bevallom, nekem kicsit buzis ez a "tekerek kettőt a kütyükön, aztán kiállok oldalra pózolni, hogy lássák, mekkora májer vagyok"-stílus, de biztos ez egy menő dolog, amiből eddig kimaradtam. Negyed-fél kilenc tájékán véget ért a mix-max, gondoltuk, rövid átszerelés, aztán jöhet a tic-tac-tic-tac. A színpadot először három faszi extra széles viledás felmosóval végignyalta, röhögtünk, hogy Madonna befogta takarítani a melákokat. Ám azon már nem derültünk, amikor ezt követően valami vég nélküli padlószőnyegezésbe mentek át. Több mint egy órát elsz@roztak azzal, hogy a kétoldali ragasztóval lerögzített szőnyeg darabokat szigetelőszalaggal egymáshoz, illetve a színpad élihez rögzítsék. Mindezt azért, mert a pacik futókörének homokját annyira rugdalták a nézők, hogy helyre kis felhők születtek e ritmikus tevékenységből, s a homokszemcsék beborították a kifutót. Tánc közben meg mégsem lehet arra koncentrálni, mikor perecelnek el egy nagyobb koszfolton. A korábbi DJ által keltett hangulat hatványozottan fordult ellentétes irányba. Jött egy másik bakelitrángató, hogy ne csendben burkoljanak a roadok, aztán közkívánatra elsüllyedt, eltüntette a hidraulika. Este 10 után 8 perccel aludtak ki a fények, hogy kezdetét vegye a páratlan show. Ide-oda mozgó, szétbomló, összerakható videófalakon cikáztak az előre felvett képanyagok, s hogy mindez csak smafu legyen, volt a kifutó vége fölött egy sűrű szövésű kör alakú hasáb fölötte meg egy szélesebb, ezek teleszkópszerűen mozogtak, és a rács maga is egy videófelület volt.
A dalok előadásmódja számonként változott, előbb egy szétnyíló, s elforduló fal mögül tűnt elő Madonna, akihez két oldalról "nőttek ki" a táncosok a "Candy Shopban", akiknek a "Beat Goes On" alatt már külön dogogójuk lett az akrobatikus mutatványokhoz. Később középről gurult be egy hófehér nyitott limuzin, amit a futószalagként is funkcionáló kifutó előrevitt a nézőkig, ahol egy kör alakú dobogó felemelte, s forgatta, miközben Madonna a tengelye körül keringő autóban, illetve körülötte ropta a többiekkel. A "Vogue" egybemixelése a "4 Minutes" és a "Give It 2 Me" dallamaival szintén nagyon ütött. A "Holiday"-ben most már rendszeres elem a Michael Jackson tribute-blokk, megható egyben ünnepélyes Jackson-egyveleg, miközben a pop királyának fotói borítottak el mindent. A "Dress You Up" felettébb rockos, Madonna az előző turné "Material Girl"-blokkjában használt fehér szólógitárral kísérte magát. A "She s Not Me" közben négy próbababává merevedett táncosnő Madonna korábbi klipjeinek ruháiban volt látható ("Open Your Heart", "Material Girl", "Like A Virgin", "Express Yourself"), míg a békés idillt nem zúzta szét a díva azzal, hogy mindannyiukat szétcibálta, ruháikat megtépte, a darabokat a nézők közé hajította, s a menyasszonyi ruhás csajt lesmárolta, hadd pukkanjanak a polgárok. A "Music" tánc- és videóorgia volt, a videófalak egybefüggő síkjában pörgő képekből hirtelen kirajzolódott egy érkező metrószerelvény, ami lassított, majd megállt. A kétfelé nyíló ajtó már két hatalmas videótégla lett, vagyis két elem ajtóként kiemelkedett a falból, hogy láthassuk a színes ruhában "megérkező" táncakrobatákat, akik ezúttal is odatették magukat. A "Rain"-remix a kedvenc Eurythmics-nótámmal a "Here Comes The Rain Again" intrójával nyitott, mit mondjak, pazar! A "Devil Wouldn t Recognize You"-t a kifutó végére eresztett videókupola alatti süllyesztőből felemelkedő háromlábú zongorán fekve (majd állva) énekelte Madonna, A "Miles Away"-t gitárral, táncolva - háttérben Google Earth-demóval, a Spanish Lessont pedig fekete csuhába bújtatott táncosokkal nyomta, akik a dal végén ledobták köpenyeiket, de nem volt szünet, mert a tarka videófal felemelkedett, s szekért imitáló elemen begurultak a vándorzenészek, akik az énekesnőt kísérték a "La Isla Bonita" alatt, s a flamenco-klasszikust vegyítették a "Lela Pala Tute" cigány népdallal. A kiterebélyesedett folklórműsort a görög "Doli Doli" tánczene zárta, s egy gyönyörű táncosnő szólózott, miközben Madonna egyik táncosával poharazgatva nézte a produkciót. S a koncert egyik csúcspontjának mondható blokknak még eztán sem lett vége, mert a muzsikusok még lekísérték az ölében akusztikus gitárral "You Must Love Me"-val Evitázó énekesnőt, aki a dal végén kislányosan elbújt a hangszere alatt, ugyanis addigra már erőteljessé vált a zápor, s amikor néha egy pillanatra kikerültünk az előadás bűvköréből, arra gondoltunk, hogy már nem is szeretjük annyira Onyutha Juditot. A "Get Stupid" videóanyaga gyakorlatilag nyilvános állásfoglalás volt, a felismerhető közszereplők két csoportban listázódtak ki, akiket Madonna nem szeret, s akiket igen. A "4 Minutes" látványtechnikáját guruló téglalapok alkották, melyeken egy-egy rángatózó Timberlake tűnt elő, majd változott hangszóróvá, s minden fal mögül egy táncos bújt ki, amíg ki nem lett a slepp létszáma, hogy a közös koreográfia indulhasson. Az ezt követő "Like A Prayer" nekem ebben a formájában annyira nem tetszett, ahogy a felsorolásban korábban nem említett "Die Another Day" sem, amiben két táncos boxolószerkóban dobálta a lábait a kifutón felállított szorítóban. Ugyan nem csinálták rosszul, de nekem komikusnak hatott. Viszont a "Frozen" nagyon ott volt, (naná, ez mindig mindenhol nyerő!) és újból hallhattuk a Ray Of Lightot, a később érkező 50ezer emberrel együtt. A koncertet az ugrálós, tapsolós "Give It 2 Me" zárta, ez Madonnánál olyan funkciójú nóta, mint a DM-nél a "Never Let Me Down Again", megmozgat kicsit és nagyot, lehet táncolni, hadonászni, finálézni. Merthogy ráadás az nem volt, bezárultak a videófalak, miután Madonna eltűnt az egyik mögött. Az így összeálló kockán "game over" felirat jelezte, hogy ne nagyon törjük magunkat vivantmórozással, mert ez egy kötött műsorrendű show.
Összegzésképpen elmondható, hogy a múlt vasárnap 51 évessé lett szupersztár egy pillanatra sem okozott csalódást, ellenkezőleg, olyan csodálatos, profi műsort produkált, amire sokáig fogunk emlékezni!
Azért ha kedvem támad padlószőnyegeztetni a kéróm, tuti nem Madonnánál fogok csengetni, ha csak nem gyakoroltatja el ezerszer a színpadépítőivel az egészet, hogy töredékére csökkenjen a szintidő. Az ő maximalizmusát ismerve ezen sem csodálkoznék. :)
