Júlia és a szellemek

Truffaut és Godard jó baráságban voltak, de tény, hogy Godard "kitagadta" Truffaut, mert úgy érezte, hogy elárulta az újhullámot... mivel kikacsintott a (művészfilm)nézők felé...
De szerintem mindkettőjük hű maradt önmagához (szerzőiségéhez) és éppen ez a lényeg. Én mindkettőjüket ugyanúgy szeretem... De mivel Truffaut nálunk népszerűbb, mint Godard, ezért Őt próbálom népszerűsíteni... :)

Kedves József,
Godard utolsó korszakának filmje (mint A szerelem dícsérete is) nehezen megközelíthető, bonyolult alkotások, mint maga is mondta 1979 után olyan dolgokat próbált meg filmre vinni, amik filmrevihetetlenek... Nagyon erős teret nyert ezidőtájt készített filmjeiben a filozófia, a szemlélődés, a (film)történelem és a nyelvészet...
De egységes az életműve, csak mivel nekük az utolsó élményünk az 1967-es Week-end lehet vele kapcsolatban és utána a Keresztneve: Carmen, a  80-as években (ami mellesleg ebből az időszakból, a legkönnyebben megközelíthető és befogadható alkotás)... így nagy ür és hiány van a filmjeinek megértéséhez...

Érdekes azonban ezzel kapcsolatban elolvasni a Filmvilágban megjelent írását, szinopszisát (2001/9-es szám, ha jól emlékszem, de fentvan a honlapomon is, a programoknál a film két címverziójára rákattintva előnyerhető a 2 oldalas íromány... :)

Kedves Pierrot,
én sajnos debreceni vagyok, s itt a szerzői filmes filmklubos élet  sokkal sivárabb, mint Budapesten (és persze jobb, mint Hajdúhadházon). A munka és a fizikai távolság miatt azonban nem tudok a filmklubodba egyelőre elmenni, de nagyon díjazom a törekvéseidet. Valjuk be őszintén, nem lehetünk nagyon sokan (sajnos) ebben a hazában, akik szeretjük és nézni kívánjuk Godard filmjeit.
És eszembe jutott, hogy most pár hónapja láttam a tévében Godardnak egy 2002-es filmjét: A szerelem dícsérete címűt. Háát...........Mit mondjak.
Érdekes számomra, hogy jelentős rendezők hova lyukadnak ki az életük végén, "milyen révbe érnek", hogyan alakult a világszemléletük, ők maguk milyen mérleget vonnak stb. E szempontból nagyon tanulságos Tarkovszkijt, Pasolinit, Viscontit, Cassavetest, Jancsót stb. tanulmányozni, legalábbis nekem ez egyfajta kisebb mániám. Pontosan azért, mert az egyes életműveket a maguk ívében, egységében, egymásra-épültségében kell látni, ahogy te is mondtad.
Nos, ha Godard-t nézzük, ez az említett film a teljes, totális becketti szétesettséget, értelem- és öntudatnélküliséget mutatta a számomra. Részben egyes snittjeiben hipnotikus is volt a film, ugyanakkor számomra a tudatos teljes értelmezhetetlenséget , az értelmet, összefüggéseket is tagadó, világtól elszigetelt elmebetegek vízuális monológjának tűnő káoszt mutatta be.... Az egyetlen foszlánya az értelemnek a filmben film címe, de ezinkább mégiscsak a filmen kívül esik....
És arra gondoltam, milyen jó humora, mennyi gondolata, sziporkázó, polgárpukkasztó ötlete is volt Godard-nak egykor... Sajnálom.

Nemes Károlyról nem nagyon szoktak mostanság beszélni, pedig Pasoliniről írt monográfiájának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy kíváncsi lettem Pasolini munkásságára, s fel akartam fedezni az életművét. Nemes írásának értékén mit sem változtat, hogy ma már úgy gondolom, sokkal több oldalról lehet és érdemes Pasolini filmjeit megközelíteni, mint ahogy Nemes tette annak idején. Godard-könyvecskéje (szintén megvan) már nem igazán keltette fel az érdeklődésem Godard iránt. Azt hiszem, Hitchcockról is ő írta a Filmbarátok Kiskönyvtára sorozatban megjelent kicsinyke könyvet. Érdekes volt, de úgy éreztem, nem a legszerencsésebb oldalról közelít Hitchcockhoz.

Visszatérve Godard-ra, ő maga is úgy véli, életműve egységes, nincs benne törés, maoista filmjei (melyeket sokan nézhetetlennek tartanak) is nagyon a helyükön vannak. Biztosan nagy ember, nagy művész, de nem tudtam hozzá közel kerülni. Az általa is leszólt, konzervatívabb, "polgáriasabb" Truffaut jóval közelebb áll hozzám.

Ez szerintem újabb érv amellett, hogy ez inkább egy önálló kisfilmnek készült, mint egy szkeccsfilm-epizódnak... :) (Hiszen a szkeccsfilm-epizódok általában csak együtt értelmezhetők, ez pedig külön is élvezhető, elemezhető, bemutatható darab!)...
Egyébként szerintem van másik rendező: Truffaut. A "Húszévesek szerelme" c. szkeccsfilmben csak az ő epizódja a maradandó, de az nagyon, a többi erősen felejthető...

Kedves József,
köszönöm a támogatást, de sajnos egy kicsit odébb lesz még...
Addig is hadd ajánljam Neked szerény Godard-filmklubomat szombat esténként 20.00-tól az FMK-ban, bővebb info: http://www.szerzoifilmklub.atw.hu
Most szombaton épp egy igen ritka, késői alkotása kerül vetítésre: "Vigyázz a jobbegyenesedre! - egy mennyei hely a földön" (1987)

Szerintem sem kardinális probléma, hogy csak filmcím vagy gyártó cég is volt-e a ROGOPAG. Szerintem azért Pasolininek is fontos volt, hiszen ehhez forgatta A TÚRÓ-t, amely nem csak az én véleményem szerint az életmű jelentős darabja. Nem nagyon tudok hirtelen más rendezőt mondani ebből a korszakból, aki a szkeccsműfajban is igazán maradandót alkotott.

Én egyformán szeretem a korai és a kései Fellinit, de tény, hogy a kései alkotásai felől ismertem és szerettem meg az egész életművet. Az áttörés számomra a sokat és szerintem kicsit igazságtalanul szidott SATYRICON volt.

Kedves cabir,
az És a hajó megy... egyenetlen mű, ám van benne kb. félóra, amit ezerszer meg tudnék nézni. A Hold hangját medig sajnos nem láttam, pedig NAGYON vágyom rá, már csak azért is, mert Fellini a saját legkedvesebb filmjének tartotta.
Kedves Pierrot,
vevő vagyok a Godard-monográfiádra, ÉN GODARD-FAN VAGYOK!!!

Lehet, hogy nem gyártó cég volt, hanem producer (ld. Nemes Károly: Jean-Luc Godard könyvecskéjét)... de tény hogy a filmvállalat létezett, igaz tiszavirág életű volt, nem úgy mint az 1968-ban létrejött Dziga Vertov filmgyártó cége Godardnak...
De szerintem nem érdemes róla vitatkozni, mindketten máshonnan közelítjük, Godard szemponjából lényeges volt a RoGoPaG, Pasolini szempontjából nem... Szerintem pusztán csak ennyiről van szó.

A Godard-filmek hullámzó szinvonalára pedig csak azt mondom, hogy én nem ezt az álláspontot képviselem (még Bikácsy Gergellyel szemben is!)... Szerintem teljesen egységes a pályája és művészete, s remélem, hogy ezt egyszer majd egy (első magyar nyelvű) igazi Godard-monográfia megírásával is alátámaszthatom... :)

Nekem mindössze két Fellini mű nem jön be: A Zenekari próba, És a hajó megy.
Véleményem szerint ezek kissé gyengusra sikeredtek...
A többit nagyon szeretem - a későbbiek közül az Amarcord, és a Ginger és Fred tetszik a legjobban!

Szerintem kinek milyen az ízlése. Én a korai Fellinit szeretem, nekem az marad az igazi Fellini, bár vannak későbbi filmjei is, amik tetszenek (Júlia és a szellemek, Ginger és Fred, stb.) De Az édes élet egyszerűen nem tudott megfogni.

A tudatosságot szerintem József sem vitatta, a hullámzó színvonal viszont szerintem is igaz, már amiket én láttam Godard-tól. Persze nem vagyok hiteles forrás, hiszen nem vagyok nagy Godard-fan.

amely e filmnél (se) nevezi meg a ROGOPAG-ot, mint gyártó céget...</i

Helyesen: ...amely e filmnél (se) nem nevezi meg a ROGOPAG-ot, mint gyártó céget...

Az Új Filmlexikonban – mint minden lexikonban – annyi tévedés van, hogy nem tudom  ROGOPAG-ügyben mértékadó forrásnak tekinteni. Ellenpéldaként én hivatkozhatok az  IMDB-re, amely e filmnél (se) nevezi meg a ROGOPAG-ot, mint gyártó céget, vagy számos, igen alapos Pasolini-monográfiára, melyek egyike sem említi gyártó cégként a ROGOPAG-ot, noha a mű jelentősége miatt hosszasan foglalkoznak A TÚRÓ megszületési körülményeivel.

Én eddig is tudtam, hogy nagy nevek is közreműködtek a szkeccsfilmek elkészítésében, csak én fordítva látom a dolgot, mint Te: a nagy neveket nem azért kérték fel, hogy a kevéssé ismert alkotók (esetleg már elkészült) szkeccsfilmjeit ők "dobják fel" a maguk rövidfilmjeivel, hanem max. fordítva, a nagy nevek mellett esetleg kevésbé ismert alkotók is lehetőséget kaptak egy-egy szkeccs elkészítésére. Szó se volt a 60-as években arról, hogy ész nélkül gyártották volna a szkeccsfilmeket, melyeket csak utólag erőszakolt egymás mellé a producer. A

Szerintem nem hullámzó Godard-életművének a színvonala... Az egyik legtudatosabban egymásraépített életmű (előre-hátra)... de ez magánvélemény... Valóban sokan támadták / támadják az életművét töredezettsége miatt... de szerintem nem tördezett!

Az Új Filmlexikonban is szerepel egyébként a ROGOPAG filmvállalat, amely 1962-ben alakult, de mindegy. Ez lett az egyetlen filmjük, s ez is megbukott, így a filmvállalat is feloszlott, megszünt... De azért pl. a "Csendörök" c. Godard film forgatókönyvét is Rossellini írta, látszik is rajta... S a későbbi "Németország kilenc (új) nulla" c. filmje is Rossellini-ihletettségű... a modernkori "Németország 0 év"...

A többi magyarázatod is sántít, mert iaz, hogy voltak tematikus szkeccsfilmek, de nézz végig a stáblistájukon, névtelen rendezők mellett már akkori filmrendezőfejedelmek: Pasolini, Godard, Visconti, Antonioni...

Kedves Pierrot,
senki nem vitatja, hogy érdemes-e a nagy rendezők életművét a maga egységében látni vagy sem, persze, hogy ez a helyes megközelítés, de ez nem jelenti azt, hogy minden filmjüket egyformán kell szeretni. Godard-nak egyes filmjei nem sikerültek olyan jól, mint más filmjei.
Pasolinitől a Salo nem tetszik úgy, mint a Teoréma. Fellinitől a Zenekari próbát, Antonionitól a Foglalkozása riporter utáni filmjeit, Jancsónak az olasz filmjeit, vagy Bergmantól a Jelenetek a bábuk életéből című filmjét nem tartom jónak.
És ez igaz Godard-ra is: sajnos, elmondható, noha zseniális rendező, hogy nagyon hullámzó a filmjeinek a színvonala.

A tiéd talán még az enyémnél is érdekfeszítőbb magyarázat... :)

Életemben nem hallottam még ROGOPAG filmgyártó cégről, s a szóban forgó filmet sem ez a fantomcég állította elő, hanem Pasolini korai filmjeinek producere, Alfredo Bini. (S ha lett volna ROGOPAG nevű cég, akkor miért kellett volna a benne résztvevő művészeknek később is állandóan produceri-finanszírozási gondokkal küszködnie? Nem kevered Gabin és Fernandel rövid életű közös cégével, a GAFER-rel?)) A TÚRÓ kifejezetten ehhez az összeállításhoz készült, de mivel betiltották az államvallás megsértése miatt (melyért maga Pasolini 4 havi felfüggesztett börtönt kapott), sokáig Pasolini filmje nélkül került forgalomba. A MÁTÉ EVANGÉLIUMA "előtanulmánya" az általam már említett HELYSZÍNKERESÉS PALESZTÍNÁBAN című rövidfilm volt. (Pasolini végül nem Palesztínában forgatta a MÁTÉ EVANGÉLIUMÁ-t.)
Annak, hogy a ROGOPAG-nak külföldön más címet adtak esetleg, semmi jelentősége sincs az összeállítás szempontjából.

A hatvanas években kétségtelenül nagy divat volt a szkeccsfilmek készítése, de ezeket az alkotásokat a producerek eleve az adott műbe szánták, többnyire valami központi téma köré felfűzve: CICABABÁK, TÜNDÉRI NŐK (a női nem talpraesettségéről), A VILÁG LEGŐSIBB MESTERSÉGE (önmagáért beszélő cím), REJTELMES TÖRTÉNETEK (Poe-novellák), a szintén emlegetett A BOSZORKÁNYOK (Silvana Mangano mindegyik sztori főszereplője) stb. stb. Tény, hogy olykor (nálunk!!) kevésbé jegyzett alkotók is meghívásokat kaptak ezekbe a vállalkozásokba, de szó sincs arról, hogy a nagynevű kollégákat azért kérték volna fel szkeccsfilmek rendezésére, hogy a pályakezdő rendezők szárnypróbálgatásait kereskedelmileg eladhatóvá tegyék.

Nemcsak Pasolini filmje nem epizód: mind a 4 történet önálló kisfilm, s a modern világ visszásságait voltak hivatottak bemutatni.

Számomra ez a film elsősorban a női léleknek, mint különálló, egyedi univerzumnak a bizarr és szatírikus bemutatásáról szól, s e tekintetben egyáltalán nem a Nyolc és fél, hanem sokkal inkább a Nők városa a párja a Fellini-életműben.
Tehát nem a házasságtörésre adott női emancipált válasz pszichoanalítikus rajza a film elsősorban, mert ahhoz végsősoron túl lapos és soványka lenne.
A nő, többféle arccal, egymásnak ellentmondó mégis egymást kiegészítő szerepekkel, mint az érzelmek médiuma, jelenik meg ebben a filmben, s ezért írtam, hogy számomra olyan pedro-almodóvar-os az egész.
Akármennyire is fanyalgunk, Fellini mégiscsak zseni marad, s talán szüksége is volt erre a júliás újgyakorlatra ahhoz, hogy megtalálja a következő filmekben a maga kiforrott, késői "fellinis" stílusát, amelyikért legtöbben leginkább szeretjük.

Kedves József, szerény véleményem szerint Jean-Luc Godard életművét (csakis) egységként kell (szabad) kezelni (nézni), mint ahogyan ő is mondja mindig... A szkeccsfilmezés egyik jelentősége, hogy a filmrendezők által készített filmvázlatok is moziban bemutatható formába kerüljenek... Az egységes építkezésreés tudatosságra több példát is lehet említeni Godard-életművében... Pl. a "Párizs, ahogyan látja..." c. szkeccsfilmben a Godard-epizód az a történet, amelyet még "Az asszony, az asszony"-ban mesél el Jean-Paul Belmondo Anna Kariná-nak... Az "Agymosás"-ban lévő Godard-epizód meg a (nálunk és az egész világ filmforgalmazásában méltatlanul elfeledett, azt hiszem csak Japánban jelent meg eddig DVD-n!) "Egy férjes asszony" c. filmjéhez készített vázlat... :)

Ha ajánljam szerény Godard-filmklubomat az érdeklődök figyelmébe (igaz a RoGoPaG már lefutott):
http://www.szerzoifilmklub.atw.hu

Ez egy igencsak érdekfeszítő magyarázat... :-)
De kérlekszépen a film címe az említett négy rendezőből alakult filmgyártó cég neve, amelyet megkapott a film is (egyik) címéül... De ez nem bizonyítja, hogy "A túró" ebbe a szkeccsfilmbe volt szánva eredetileg... ("A túró" egy filmvázlata a későbbi "Máté evangéliumá"-nak...)

Az 1960-as években nagy divat volt a szkeccsfilmek készítése, s ez nem azt jelentette feltétlenül, hogy egy filmbe forgatott epizódok kerültek össze... A lényeg az volt, hogy egyfelöl több rendező neve könnyebben becsalja az embereket a moziba, a másik pedig hogy ismeretlenebb rendezők próbálkzásai a nézők elé kerülhessenek...
Itt nyilvánvalóan a Gregoretti volt a névtelen (és maradt is) rendező, holott az ő epizódja is hallatlanul izgalmas... :)

Megjegyzés: Pasolini.epizódja tulajdonképpen nem is epizód, hanem egy (önálló) rövidfilm!

Kedves József!
Így már sokkal jobb "a rút kiskacsa igazából hattyú"!
Akárhogy nézem, én Júliát az átlagos háziasszony megtestesítőjeként látom...
Viszont tényleg megnehezíti ezt az elképzelést a sok extrém ruha, a "babaház" környezet, a sok flúgos szereplő - hát ebben a filmben senki sem normális...

Ez nagy hibája a filmnek, mert nem lehet azonosulni egyik szereplővel sem-
Júliában talán azért nem látja meg a nézők nagy része az" átlag olasz asszonyt", mert Masina külseje rendkívül karakteres, annyira erős a karizmája, hogy szinte lehetetlenné tette arra, hogy "szürke asszony" legyen... Hiába próbál meg visszafogottan játszani, az egyénisége akkor is átsüt...

Itt a gazdagok világáról is kritikát mond Fellini: mikor a film elején jön a sok piperkőc szellemet idézni - hasonló jelenet van az Édes életben is - meg az a sok üresfejű újgazdag társalgása...
Tényleg igaz, hogy kellett volna több természetes helyszín, mert így a film túl ködös, lila lett..
A "ködös" lehetett volna Susy partija, a valódi szellemek megjelenése -
sokszor azt sem tudtam, melyik a valóság, és mi volt Júlia képzelgése...

Nagyon sokszor láttam a filmet, és csak az első pár után kezdett derengeni, mit is akart Fellini elmesélni - bár ahogy már írtam, ez a film nem egyértelmű, mindenki más mondanivalót lát benne.
Hallottam már olyan kritikát is, hogy ez a film Masina pszichoanalízise, olyasmi, mint Fellininek a 8 és fél... Bővebben utánaolvastam, és kiderült - ez meredek hülyeség! Giuliettának nem sok köze van a Szellemek Júliájához, teljesen más környezetben nevelkedett, és százszor karakánabb, mint a "hősnő"...

Az a rossz, hogy ez a film annyira erőltetetten "művészkedő", hogy az üzenete nem jut el azokhoz, akiknek eredetileg készült: a szigorúan nevelt, a hagyományok, és az egyház által lefolytott átlag háziasszonyokhoz, akik a férjükön élősködnek!
Egyszerű emberekhez egyszerűbb stílusban kellett volna szólni!

Ebben a filmben egy átlagos külsejű, középkorú asszonyt alakít. Az volt itt a feladata, hogy ÁTLAGOS legyen. Külsőleg, és belsőleg.
A jelmeztervező is asszerint kreálta a ruháit, hogy ezt a karaktert tudja közvetíteni!

Kedves Cabir,
részben egyetértek veled, pl. Giulietta Masina (nem mint szexomba, de mint "igazi" nő) gyönyörű a Cabíria éjszakáiban. Végülis a rút kiskacsa igazából hattyú...
De a Júlia és a szellemekben sem külsőleg, sem belsőleg nem átlagos -legfeljebb a többi extrém szereplőhöz képest (a szexbomba anyjához, a zsidó külsejű halott nagyapjához, a kétnemű spiritiszta médiumhoz, vagy a 3 szerepet is játszó "méhkirálynő" Sandra Milo-hoz képest) átlagos...
Sem az ő (Masina) ruházatában, sem a többi szereplőében nem a hatvanas évek Olaszországának öltözködési stílusát mutatja a film, s én ezt nagyon hangsúlyozottnak vélem a rendező részéről. A ruhák, a színek, de még a Júlia babaházát körülvevő libanoni cédrusok (vagy mamutfenyők???) sem egy valóságos, hanem egy hangsúlyozottan nem létező, művi világot sugallnak...
Ez a panoptikumszerűség a Casanovához, a Satyriconhoz köti a filmet, de -mint írtam- ott rendkívül koherens ez a művi látványvilág,míg a Júlia és a szellemek-ben nem az... Legalábbis én így látom.
Bolond Pierrot-nak: nagyon szeretem Godard-t, de a RoGoPaG-ba készült filmjét harmatgyengének tartom. Ebben a filmben maradandónak csak a Pasolini-opuszt tartanám. Ez volt (és ez) a szubjektív véleményem.

A túrót? A túrót! Pierrot, te bolond vagy! :-)