Igen jó szívvel tudom ajánlani mindkettőt, ha érdeklődsz az antik kor iránt. Mindkét könyv Claudius császár visszaemlékezéseiként készült, de természetesen nem valódi memoár. Valószínű azonban, hogy Graves sokat merített az ókori szerzőktől, mindenekelőtt a korai császárság krónikásától, Suetonistól. Az ÉN, CLAUDIUS Augustus, Tiberius és Caligula uralkodásának históriája, míg a CLAUDIUS, AZ ISTEN Claudius uralkodásának regénye, egészen a haláláig. Ármány, intrika, összesküvés, gyilkosságok, kínzások, perverziók, szex: mindez nem öncélú eszköz a műben, hanem segítségével nagyon is eleven képet kapunk a kor erkölcsiről, a hatalom közelébe került emberek jelleméről.
Egyébként nekem nem annyira a kiválasztott művekkel volt bajom, hanem a műsor milyenségével, ami valami hibrid lett egy valóban érdekes adás és a kereskedelmi tévékből ismert harsány showműsorok keveredéséből. Ha valóban kultúrmissziónak tartanák az olvasás népszerűsítését, akkor például nem emelt díjas telefonszámra kérnék a szavazatokat: így elég üzletszaga volt a dolognak.
Néhány további kedvenc immár a listáról: QUO VADIS, A LÉT ELVISELHETETLEN KÖNNYŰSÉGE, A PÁL UTCAI FIÚK, EGRI CSILLAGOK, A RÓZSA NEVE stb. stb.