BRET EASTON ELLIS: AZ INFORMÁTOROK
Ha a tisztelt olvasó netán az Amerikai psycho élményét szeretné újra átélni - azaz ne kerteljünk, szadizmusra és perverzitásra vágyik - , akkor lapozza fel nyugodtan "A nyár titkai" vagy "Az ötödik kerék" című elbeszélést. Az ezekben szereplő vámpírok bizonnyal kielégítik az igényét; még hasonélítanak is ránk (vagy legalábbis mármelyik gazdag amerikaira). Ez a hasonlóság természetesen nem véletlen, és éppen ezért jobb mégiscsak elolvasni a kötetet az elejétől a végéig; a 13 elbeszélés szereplői valamiképpen mind vámpírok, igazi emberi kommunikációra képeteln furcsa lények. A rákban haldokló anyához itt nem tud szólni a lánya, a világ ürességétől szenvedő kábítószeres fiúhoz az apja, az elrontott életén kesergő, elhülyült rockzenészhez a menedzsere... - emberi szavak híján mindenki kétségbeesetten vergődik egy gyönyörű és gazdag világban (Los Angelesben és környékén), amelyben azonban hátborzongatóan felsejlenek a puszulás képei. Gyógyszerek, kábítószerek, alkohol, tv, vido, kéj és mámor, perverzió, őlés, vérszívás pótolja mindezt, amire a halandó lélek még vágyik talán, de a tétova emberi gesztusok viszonzatlanok, sőt eltompult érzékekkel már-már nem is érzékelhetők. Ellis könyvének legnagyobb érdeme és értéke talán éppen az, hogy ezeket a gesztusokat mégis megmutatja, s a segítségével egy kicsit mélyebben érthetjük és érezhetjük ezredvégi világunkat és önmagunkat. Mert, ha úgy tetszik, mi is ellis Los Angelesében élünk.
Most kezdtem el, és még csak az első 2 novellát olvastam, de jellegzetesen "Ellises" vonások rögtön fellelhetők. Az ajánlóban leírtak tényleg benne vannak. Totális érzelemmentesség és empátiaképtelenség, ez Az informátorok igazi lényege. Gyorsuló világunkban talán pont ezekről feledkeztünk meg, képtelenek vagyunk kezelni a különböző érzelmi helyzeteket, egyszerűen elfordítjuk a fejünket.
Mindenképpen érdemes elolvasni és elgondolkodni, hogy hová tartunk!