Szori, de én csak most láttam véletlenül a Reign of Fire-t, de nem néztem át ki mennyire vesézte ki.
Ez egy sárkányos (brit) fantáziafilm kevés fantáziával és még kevesebb sárkánnyal. Okés, hogy a digitrükkök nem csapják agyon a színészeket, de a színészeknek még így sincs lehetőségük kibontakoztatni a saját karakterüket.
Egyébként a filmnek határozottan van hangulata, nekem mondjuk az elején elég erős Malevil-érzésem (Merle) volt, csak ott a sárkányt a totális atomháború helyettesíti. Egyébként hasonló az alapképlet; sötét égbolt, maroknyi túlélő, borús kilátások, vékonyka termés, belső csetepaték, fosztogató bandák és rivális vezetők.
Az a baj, hogy a Reign of Fire mindenbe csak belekap egy picit, aztán semmivel nem foglalkozik elég mélyen. Minimalista már a bevezetés is: London, napjaink, város még áll, kisfiú/főhös balról be (három perc), sárkány felébreszt (három perc), kisfiú/főhös jobbra ki (igen, újabb három perc). Snitt: húszon-x évvel később, hangulat a fentiek szerint…
Hogy a szereplők közül bárkit is jobban megismerjünk, az már valszeg kínos lett volna a rendező szerint, így ezzel nem is töltötte a drága időt. Az embertelen világban a túlélés a legfontosabb, ilyen, hogy emberi értékek, habár a film végig ezekről próbál sugallni valamit, nem nagyon férnek meg a sárkányok elől való bujkálás mellett.
Hogy a szakáll alatt jóképű főhős és pitbullfejűre varázsolt „ellenlábas-szövetségesét” mi motiválja, az tulajdonképpen nem nagyon derül ki. Persze vannak ám valami érzelmek is, a nagyvezír aggódva zsarnokoskodik emberei fölött, persze mint kiderül, csak a jó ügy érdekében, és különben is mindenki sárkánykaja lesz, aki nem hisz neki.
Egy kivétel azért akad, de ő is leforrázva juhászodik meg koraérett Szent Györgyünk ellett. Aki egyébként egy hasonlóan koraérett feminim kissrácot istápol, és a nézők csak azért nem buzizzák le ezt a mű apa-fia duót, mert közben érkezik egy pilótanő, aki egy adag jódot ad át szerelmi zálogul egyszerű hősünknek. Akinek egyébként barátja is van, aki néha nagyon hülye, néha nagyon nem tudja mit akar, de legalább tutira mindent egy szóra megcsinál és fel lehet áldozni egy végső jelenetben, amikor az evolúciós zsákutcának ígérkező sárkányok egyetlen (ja persze, jó duma!) hímje tombolva tömjénezőnek használja kedvenc csapatunk várkastélyát.
A film néha humoros is, pláne a Star Wars Luke-Vader párharcát imitáló jelenetben. A kiskölykök hatalmasra tátott szájjal hördülnek fel (Hóóó-hááááá-naháááát!), amikor a Fekete Lovag azt mondja a Fehérnek: én vagyok a faterod. (Hö-hö, király.)
Egyébként a film hangulata akár a nagy klasszikusokat is idézhetne, ha maga a történet nem lenne ennyire B-szagú és tökéletesen nonszensz, plána az egy szem apagyík-elmélettel. Hab a tortán, hogy éheznek és semmijük nincs, de kerozinnal úgy el vannak látva, hogy a helikopácseres csajka ötször körberepüli az anyasárkányt a sztratoszféra alsó harmadában mielőtt három arkangyala rá nem veti magát a dögre. Ja, jelentem itt minden idők egyik legkúlabb akciójelenetét nézhetjük végig, eléggé hatásos képsorok kíséretében. A nagyon erős, nyomasztóan kifejező képiség egyébként végig jellemző a filmre.
Különben néhányan meghalnak még, a végén kiterül a főgyík, de a történet nyitva áll a további folytatások előtt, ha lesz olyan marha, aki folytatja. Úgy egynek elment, különben a brit propagandagépezet a legerősebb szövetséges jegyében működik: megtudjuk azt is, hogy a sárkányoknál csak az amerikaiak rosszabbak, azoknál pedig az amerikai tengerészgyalogosok, de egyébként ezt poénnak szánták, de nem röhögött senki. Én kihagytam volna. De azért DVD-n lehet, hogy megveszem.
