A szilmarilok
Nos, harcoltam vele, de legyőzött 244 oldal után. Ez a könyv (Tolkienre való tekintettel finoman) nem jó. Unalmas, cselekménytelen, követhetetlen. Biztos nekem más az irodalmi ingerküszöböm, de nem látok benne semmi fantáziát, ha egy könyv olvasása azzal párosul, hogy szorgosan jegyzetelni kell a szereplők meg a helyszínek nevét, mert annyira sok, annyira megjegyezhetetlen. Nagyon sok fejezetben úgy éreztem, hogy nem történik semmi, az elolvasott 244 oldalból, nem akarok túlozni, de minimum 240 oldal eltelt úgy, hogy mire a végére értem, nem tudtam, hogy miről is olvastam. Nagyon szomorú, mert nagyon sok lelkesítő írást olvastam róla, de most már úgy érzem, talán irodalmi sznobizmus volt egy része. Szomorú, hogy rákeresve a wikipedia-n, olyan szépen érthetően le van vezetve az egész cselekmény, hogy bár csak az elejét olvasgattam, elképedve csodálkoztam rá, hogy nekem ilyenekre kellene emlékeznem?
Semmilyen formában nem tudom hát ajánlani ezt a könyvet senkinek, maximum kuriózumként, hogy ilyen is van a világon. Érezni benne a mélységet és a komplexitást kétségtelen, de mint teremtéstörténet nagyon cél nélküli az egész számomra, nem igazán van sejtésem, nem csak arról, hogy hova fog kifutni a történet, hanem arról se, hogy hova szeretne. Létrejött a világ, vannak istensége, vannak jók, gonoszak, benépesül, aztán kész, ennyi volt. Van pár teljesen érdektelen történet, de mivel az egész Tolkien-láz A gyűrűk ura miatt csapott fel (bármennyire is olvasta már mindenki többször is évekkel a filmek előtt), az a csapda áll fenn, hogy a könyv semmilyen kapcsolódást, támpontot, vagy új információt nem ad hozzá a trilógiához. Persze, mondjuk a törpök jöttek először a világba, amit jópofa dolog tudni, csak az információ minősége nincs összhangban a szükséges olvasnivaló mennyiségével. Zárom kárálásom, és nagyon sajnálom, hogy így alakult, de meg van jelezve hol tartok, úgyhogy a folytatás még eljön, de valószínűleg nagyon-nagyon sokára.